Nemtudom Neked adni a napot
De tudok adni én egy pillanatot
Meg is állíthatod a rohanó időt
Kiszakítva belőle, minden erőt

Nemtudom a napot neked adni
A sugarával meleget árasztani
Küldöm Neked szívem melegét
Áldásként küldöm, legyen Tiéd

Nemtudom a napot adni Neked
Adom a szép igaz szerelmemet
Fontos Neked kezedbe veheted
Megérintett.? Magaddal viheted

A napot Neked adni nemtudom
Hiszen,nincs nekrm saját napom
Van egy kis lángocskám Neked
Szerelmedért, tőlem a köszönet!

Karmokkal váj belém a fájdalom
Szívemből kiszakít egy darabot
Már, talán feledném a tegnapot
Elragadott tőlem,így a csalfa élet
Itt hagytad nekem az ürességet
Az eltékozolt tegnapot-tegnapot
Reszketek, mikor Rád gondolok
A testemben, tüzes láng lobog
Átkozom a mai napot a napot

Élek, ha ez életnek mondható
Nincs talán semmi, ami biztató
Már legyen vége a mai napnak
Érzem már,hogy lassan feladom
Roggyant térddel, csak nehezen
Vonszolom,hát magam a holnapig
Egy újabb rideg,rossz nap nélküled
Talán, lehet már az utolsó szédület
Lesz-e még holnapom-holnapom..?

Ó a magával ragadó szenvedély
Ketten vagyunk, csak Te meg én
Testemet fesziti a remegő vágy
Csak tudnám feledni az "éjszakát"

Ujjaimban őrzöm bőröd bársonyát
Szivemben égőn a pillantásodat
A fülemben az édes suttogásodat
Köd szállta agyamban szíved ritmusát

Testem megfeszül, csak Rád vágyom
Kérlek, jöjj el újra ó szédítő mámor
Forró, meleg parázsként égtél belém
Nincs más a világon, csak Te meg én.!

Most én itt, talán hajnal vagyok
Hajnalban csak úgy harmatozok
Fénykertemben, csak érted áhítozok
Ketten vagyunk egy elvetett magban
Talán feláldozzuk ketten magunk
Feláldozzuk a nehéz türelmünket
Mindig, minden órában és percben
Nincs már most meállj, hát nincs
Nekünk minden pillanat "SZENT"

Most én megyek, csak Te kövess
Menj csak Te előre, én követlek
Akkor szólok, ha itt a szép perc
Melyben majd, jaj: mindent lehet
Mit még eddig nem-nem lehetett
Jegyzeteim a hátam mögé rejtem
Ha majd keresed, hát itt megleled
A lelkedben hordozd az üzeneted
Mely, régóta már itt előttem lebeg.

Szomorú a nap, mert elmentél
Remélem még el nem feledtél
Ha időnként tükrömbe nézek
Csak apró cserepeket szedegetek
Egy szép,de összetört álmot látok
Talán, a cserepeket összerakom
Az életet, lehet újra indíthatom?
Vagy talán-talán, nem is tudom?

Egyedül vagyok, csak egy lélek
Mely fölött, uralkodik az élet
Egy lélek, ki nemtalálja helyét
Tudom az élet, csak egy játék
Játék: melyben a jó alul marad
Büszke, így hát életben marad
Az éj utat mutat, a jövőm felé
Téged tesz, mindig magam elé

Így kell hit, remény nélkül élni
Talán egy másik lélekben bízni
Biztos volt már, hogy szerettél
De sajnos Ő vele nem lehettél
Fájdalom virázott a testedben
Csak Ő volt-van itt a lelkedben
Nincs már erőd, hogy keressél
Ilyen magányos, kit szerettél!

Az igazi férfinek, csak szemébe nézz
Azt sem kívülről, hanem lelke felöl
Először meg kell nézni a,milyen lelkét
Első réteg a félelem,ha lelke felől nézed
Ezek, talán a múlt és a jelen sebei
Ha te ezzekkel megtanulsz bánni
Akkor, láthatod a másik réteget
A gyengédséget, cirógatás vágyát
Ügyes vagy, ha már ezt is látod
A harmadik rétegben, öröm-pajkosságát
A negyedikben a harag villámait
Az ötödikben, a harmónia vágyát
A hatodikban, a gyönyör cirógatását
A hetedikben...? Az a szeretet
Ami teljesen, csak-csak a tied
Minden igaz férfi, hét táncot táncol
Már rég elvesztél, ha a formáját
Vagy valami mást akarsz nézni
Mindig csak a szemét nézzed!!!
A ruhátlan lénye, örömtől hullámzó
Vagy a fájdalomtól a görnyedö teste!
Minden apró titkát, a szemében érzel!

Én vagyok, maga a vers
Itt vagyok..., nő vagyok
Most csend ül körülöttem
De lelkemben, álom arca
Életem, szavakban pihen
Álmomban kedvesem arca
Mert az álom, mind ilyen

Én Neked a versed vagyok
Zendülő, a kedves dalod
Neked szól,hát kell értened
Nem csak úgy meghallanod
Hallgass bele az éjszakába
Így majd talán meg is érted
A csodás szép új dallamot..!

Nem csak hiszem...hát vagy!
Tudom csak is nekem vagy
Elég ez nekem minden nap
Fújhat, eshet vagy ragyoghat
A mosolyodat- a haragodat
Egyformán zárom szívembe

Csak Teveled volt igy értelme
Hogy ma reggel is felkeltem
És itt leszek, ha el is mentem!
Még mosolyog a szép délután
A holnapom, fogja kis kezed
Rózsa szirma tán lehullna már

Nemhagyod veszni, még fogod
Hogy Te szorítod, nem engeded
Mégis érzem, hogy szinte lebeg
S fellobban egy szép gyertyafény
Ha meggyullad, oly szép lassan ég
Hogy a Te szived ne égesse meg.

Belenéztem szép szemedbe
Enyémet is ott láttam benne
Feléledtek bennem ifjú vágyak
Pont úgy szeretek, mint rég
Tavaszt érez,már fáradt szívem
Így hullatja lombját szelíden
Szép szemednek csillogása
Nekem a csodás,szép kikelet
Tündököl édes,angyali varázsa

A Te finom, kedves ölelésed
Lágyan szeliden csak fogja
Tartja a testem oly édesen
Most már nem hagyhatunk
Semmit a tág, nagy világra
Kapaszkodunk egymás illatába
Tavaszt sikolt szenvedélyem
Nem bánom, ha csak e percet
Csak ezt Veled igy megélem.