Te vagy az én párom
Vagy más senki sem
Tiéd, hát a táncom
Kérlek, jer fuss ide
Nézz rám kedves
És csak Te álmodj
Vajon ugyan mi lett
Ebből a lányból..?
Csak szomorú volt
A lány agyon sokáig
Most örömben úszik
Egészen a nyakáig
Hív a lány, szólít
Hát most ne hátrálj
Jobbat, nemkaphatsz
E_kis kedves társnál.!
Kezed kis melege
Itt a tenyeremben
Szerelmed édes tüze
Fut az ereimben
Egy rózsaszál sem
Mutatna szebben
Mint a szép szemed
Az arcomon rebben
Ahogy, itt ülünk
Egymással szemben
Csodás éveink
Elringat ez engem
Ketten vagyunk
Mi utitársak csak
A napok szállnak
Időnk gyöngysora
Összefűz minket
S majd egy nap
Lezárja szemeinket
S míg Te alszol
Én álmod őrzöm
Együtt álmodunk
Egy messzi földön.
Kérlek gyere szeress imádj
Ha lehet köss meg láncolj
De..ne vess meg,és hagyj
Még szabadon játszani
Gyere...fuss...hajszolj
De kérlek, ne kergess el
Engedj boldognak látszani
Érints... szeress... imádj
Fogd erősen a két kezem
Vezess tovább utamon...!
Szeress...ölelj...csókolj..!
Kérlek végy magadhoz
Csillapítsd a szomjad
A csodatevő kutamon...!
Csak gyönyörű szép
Szavakat írok neked
Messziről, de küldök
Sok- szép üzenetet
És rólam életjeleket
Oly távolra nem röpíti
A szél gondolatommal
Az érzéki érintésemet
Pedig milyen jó lenne
Puhán, lágyan simítani
A mindennapoktól fáradt
Kedves, drága arcodat
Jó lenne, ha hallanád
Lelkemből neked kottázott
Őszinte kis dallamaimat.
Látom a szemed tüzében
Fellobbanni azt a fényt....
A reménycsillag arcaként
Valahol szived rejtekéből
Most rámijeszt a magány!
Mondd, hát ki vagy Te...?
Csak szerelmet hordozó
Édes vagy keserű talány.?
Életembe már beköszöntél
Édes kedvesen megérkeztél
Mint az örök szép napsugár
Mondd meg nekem ki vagy!
Egy bennem élő szép múzsa
Aki mindig félve vigyáz rám
Hideg szívem, úgy felhevíted
Te vagy tán az örök napsugár
Észrevétlen szökik el a magány
Holdba fordul már a nap
Szívemmel megláttalak
Szemlehunyva féltelek
Kezemben őrzöm létedet
Sehol nemvagy kereslek
Fénykertembe képzellek
Hajlongok ágról bokorra
Bele csókollak magamba
Holdba fordul már a nap
Mégis csak megtaláltalak
Szemlehunyva féltelek
Kezemben őrzöm létedet
"Titok"
Ölembe hulló kezembe veszlek
Megérint- átkarol, álmodj velem
Márványos este olvad a testre
Hulló fényekkel álmodozó este
Ábrándosan velem álmodd ezt Te!
Mint patakot a folyó
Szárnyát szürke gém
Magamnál is jobban
Hát úgy szeretlek én
Mint napot az erdő
Betakarlak Téged
Úgy szeretlek én
Szemed a napsugárt
Hajnal a ragyogást
Így szeretlek Téged
Mint ezüstöt fénye
Minden hajnal szála
Magamnál is jobban
Téged így imádlak
Szabadsága léleknek
Lélagző kis virága
Nappalomra Nálad
Bontsál nekem ágyat
Térdelő szerelmem
Kezem minden vágya
Tiéd a szép mező
Szárnyaló kis virága
A hajnal ragyogása
Szerelmes csillagok
Lángba borítanám
Fényeddel a napot
Takargatlak Téged
Bújtatom arcodat
Mint éjszaka nappalt
Vagy fény a virágot
Szemed árnyékára
Kezem símít álmot
Az eged szép kékjét
Pillantásod fényét
A lángoló szavaid
Kormos ezüst éjét
Borús felleg a napot
Pillantásod, szemed
Körbeölelném én
Gyógyítóként kezed
Hát...így szeretlek
Remélem örömet
Szerzek ezzel Neked!
Mától én rajzolok csillagot
A takaród minden sarkára
Mától én vigyázom napod
Ott az égen, felhők fölött
Ha Te is akarod...
Én fújok szelet csendeset
Vagy rombolót, dühöngőt
Gyújtok apró tüzeket, vagy
Borítom lángba a hegyeket
Ha Te is akarod...
Beültetem fával a sivatagot
Vagy bejárom veled a világot
Letépek neked minden virágot
Élek békében és boldogan
Ha Te is akarod...
Visszafelé folynak a folyók
Vagy mindenért én harcolok
Add hát kérlek a két kezed
Átölellek és csak hallgatok
Ha ezt Te is akarod.........!
Egy nehéz furcsa reggelen
Szomorú lett, már életem
A kicsi szívem sátrából
Útra kélt az én kedvesem
Nehéz fátyol hull most rám
Egy nehéz bársony lepel tán
Csak ajkam súgja így már
Ugye ?"Ő" nem feled el..?
Mosolyog,búcsút int felém
Én is mosolygok gyengén
Egy kicsit még nyomaiban
Lágyan csak elidőz a fény
Ha még lassan is,de elillan
Vele együtt, majd el--el.....
A puhán csak pihegő párna
A szerelem csókízű varázsa!
Ha most tükörbe pillantok
Csak törött cserepeket látok
Egy apró darabokra hullott
Gyönyörű ezerarcú álmot
Már rámszokott a magány
S mint a dermedt csillagok
A mély, sötét éjszakákon
Oly nagyon távolin ragyogok
Emeld rám én kedvesem
Azt a gyönyörű tekinteted
úgy mint a parázsló tűzvirág
Drága kis alkonyló egedet
Boríts be sok-sok örömmel
Takarj, hát be szeretettel
Azzal a kedvesen ringató
Lágy, édes meleg öleddel
Hogy így éljünk mi ketten
Együtt,a nagy szeretettel
Beburkolódzva és melegen
Együtt a mély csönddel!!!