Olyan nehéz az én életem
Akit most én úgy szeretek
Talán örökre őt, elvesztem
Mert,"Ő"érte,örömmel mindig
Talán mindent megtettem
Az én kis lelkem mélyén
Mindig csak "Őt" szeretem
Lehet..! Tán hibáztam..?
De mindig Rá vigyáztam!!!
Az én lelkem, most fázik!!!
Mert"Ő"nekem,most hiányzik
Többé....!! nincs helyette
Ki az én életem betöltse!!
Így hát... az én életem,már
Többé... nincs megmentve!!!
Csak is "Ő" kell nekem..!!!
Mert "Ő" az én életem...!!!!

Korai órán eillant szememből az álom
A valóság rámtalált, talán nembánom
Nincs oly nagy szükség éji képzetekre
Hisz Téged kutattalak nemvoltál benne
Tétova, már minden egyes kis modulat
Akárcsak a lassított felvétel, a pillanat
Ablakomon nézek ki, a sötétedő tájra
A már ősz fele induló kertre és a fákra

Kandallómon, tán lassan kihül a cserép
Így idézi, hát nekem a tested melegét
Milyen is, ha együtt lélegzem én Veled
Az oly jó, mikor én Veled ébredhetek..!
Ez a nap, vágyaimra talált egy alkalom
Hiszen ébren is, csak Rólad álmodom
Mintha Te újra, belengenéd a szobám
De képzeletemben a film pereg tovább!