Szeretném, ha tudnám
Értem dobban a szíved
Szeretném, s szeretnélek
Mindörökre téged-téged

Szeretném, ha szólnál
Csillogó szép szavakkal
Szeretném, ha ölelnélek
Csak Rád váró karokkal

Szeretném, ha igaz lennél
Most az egyszer tényleg
Az életemben elkisérne
A láthatatlan nagy fényed

A Te lelked az én utam
Amit be kell még járnom
A legapróbb, kis titkaid
Mindet fel kell tárnom..!

Szavad selyemként
A lelkem símogatja
Beléd van elvetve
Örömeinknek magja

A kedves kis arcod
Símítja a tenyerem
Mesélsz hőstetteket
Én azt mind elhiszem

Elvakít a kéksége
Tükör szemednek
Magam látom mindig
Hogyha belenézek.

Drága most az idő nagyon
Nemszámít pénz,vagyon
Csak igazán az számít
Mitől dobog úgy a szív
Mindig csak az számít
Ami tehozzád, úgy hív

Csak egy perc az élet
Nélküled én úgy félek
Szépen kérlek-kérlek!
Fogd meg most kezem
Te vagy az én kedvesem
Neked adom életem..!

Egy sziget az enyém
A Te szíved közepén
Nekem szól az ének
Amiben ott is az élet
Csodaszép-e dallam
Bennem, oly halkan
Szól a hangja, hogy
Csak a szívem hallja
A szíved közepében
Éj vagy nappal legyen
Mit számít az nekem
Ha szerelmed lángol
Legyek, most bárhol
Boldog leszek Veled
A Te szívedben Neked!

Az autód már eltünt
A szürke láthatáron
S én, még integetek
Egy furcsa mosollyal
Torkomat,bár szorítja
Valami, ami már fáj
Ám derűm fényesebb
A Veled töltött percek
Ünneppé váltak, már
Új erőt és hitet adva
Úgyis győznek majd
Minden bánat felett
Tudom nemsokára
Új tavasz kél, s én
Újra Veled lehetek!

Olyan csodásan jó ez így
Karodban biztonságban
Hallgatom, hogy mesélsz
Ó...oly igazán jó ez így
Érzelmeid, átfutnak rajtam
S hogy csak nekem élsz
Hogy más ember lettél
Melletted más lettem én is
A kicsiny "mi" világunk
Oly hatalmas és oly szép
Ez elmondhatatlan érzés
Ó..ringass még símogass!
Gondjainkat messze-messze
Örökre repítse el a szél
Duruzsolj nekem szép álmokat
Kezed-szád szemed beszél
Nincs szükség, igéretekre
A szavad lényed-e tudat
Az érzés, biztonságot ad
Még tán akkor is ha holnap
Messze visz tőlem a vonat!!!

Nem hagytam, hogy a vonatod
Elvigye veled a én mosolyomat
Hisz neked köszönhetem,hogy
Arcomra csaltad, már régen azt
Utánad integettem, bár a vonat
Már rég, oly messze-messze jár
Hiába is keresnéd,ó Kedvesem
A széthullt és meghitt perceket
Ne a buzgó zakatolásba keresd
Mert hidd el, ott úgysem leled
Szívedben laknak-e bársonypercek
Mosoly-ünnepként utaznak Veled
S ha közülük néhány itt maradt
Legalább itt őriznek majd engem
Az én nagy szerelmem leple alatt!

Ne féld a szót:szeretlek!
Mondd ki mindig bátran
Kiálts csak rám az utcán
Erdőben, vagy hegyen
S a tóparton melegen
Súgd ide hát fülembe
Éjjel és nappal, mindig
Ismételd, csak ismételd!
Százszor és ezerszer
Míg ez a világ-világ
Míg a szép virág-virág
Míg csak Te létezel
Míg csak én létezem
Fogd mindig az én kezem!