Csak egyszer, még
Érinthetném arcod
Egyszer érezném illatod
Ölelhetnélek, csak egyszer
Még egy kis időre csak
Nemkérném mégegyszer
Többé nem eresztenélek el
Beágyaználak lelkembe
Az angyali mosolyod
Csókodnak édes ízét
Kis kezed érintését
Nagyon szeretem kezed
Csókolnám, csak végtelen
Szeretem szemed, ajkad
Csókolnám szívemmel
Tele vágyakkal zokog lelkem
Ilyen szerető szívre
Még talán sosem leltem.

Megriadva állok az ajtódban
Nemtudom, már megtenni
Amit eddig megtudtam
Csalóka érzés közelséged
Lelked eltávolodott régen

A szavam nem rajongás többé
Egy ölelés sem hoz közelebbé
Mondd, hát mit kellene tennem
Mit, talán fel nemigen vettem
Hol a hézag a menyország kapuján

Elmém nem fuldokol többé
Örvénylő, nagy tengereken
Most partra sodródtam közben
Rossz, furcsa helyre keveredtem
Bocsájtsd meg, hát mit vétettem!

Itt ülök és,egy verset írok
Úgy döntöttem nem bízok
Nem hiszek,én már Neked
Azt mondtad enyém a lelked

Te tudtad, hogy hazudtál
Lágy símogató kezeddel
Nagyon csúnyán arcul csaptál
De én , szívből szerettelek

Azt hittem az élet kettőnket
Csak-csak egymásnak nevelt
A bocsánatom mindig Tiéd volt
A hazugság csak messzebb tolt

Ma, már tudom buta voltam
Ezt a szerelmet, jól eltoltam
Érted ejtettem ezer könnyet
Nemcsinálok, soha ilyet többet.

Minden reggelem, kis ajkadhoz ér
Szemed, ha nyitod boldog vagyok én
Most nagyon messze vagy tőlem
Nagyon is hiányzol már belőlem
Nem vígasztal semilyen költemény
Minden reggelnek bársonyos fővenyén
Gyönyörű ékköve a lábad nyoma
Már minden holnap emlékké kövül
Te most báhol is jársz, báhol vagy
Te maradsz nekem, életem otthona!