Neked szeretném mondani
Milyen nagyon is szeretlek
A világon erre, gyönyörű
Szép versek is születtek
Idézhetnék belőle sokat
De én még most is.......
Keresem rá a szavakat
Mik, csak Neked szólnak
Csak belőlem fakadnak
Eggyetlen, az én szívem
Értékes ki gyöngye vagy
Mint szép, illatos virág
Minden szerelmes szót
Nagyot, szépet és jót
Elmondták, már százszor
Sokan mások máshol
Mi maradt most nekem
Mondhatom-e úgy Neked
Ne süssenek rá bélyeget
Hogy tán ez közhelyes
Még csak keresem a szót
Mi majd jól fedi a valót
Hogy megéljem a csodát
Nem merem hinni igazát
Hogy...Te...meg én...?
Találkoztunk életünk delén
Hogy szemedben az ég
Legszebb csillaga ragyog
Hogy boldog menedékem
A Te drága ölelő két karod
Hogy csókod olyan édes
Mint az aranyló finom méz
Hogy szavad oly símogató
Mindig-mindig megigéz
Nemjut már eszembe más
Csak a sokszor elismételt
Igaz, szép szerelmi vallomás
Hát hogy mondjam el...?
Talán kellene mondanom?
De hiszen szól helyettem
A szívem és a szemem..!
Csak azt dobogja szeretem
Látod? ragyog az életem
Csak Te vagy énnekem
Hozzád szól e kis versem
Mondom szelíden: szeretem!

Ó miért hagytad megszületni
Bennem a rejtett önmagadat
És ha ez már csak neked emlék
Miért hagytad, emlék legyen szavad?
Vajon miért hagytad, szépn legyen?
Miért nem ébredek, most Veled
Csak kérdés, sosem jön válasz!
Miért nem lehet két karomnak
A Te erős vállad az igaz támasz?
Ha lemegy a nap, miért kell sírni?
Miért nem lehet a szerelmet
Oly nagyon boldogan, csak élni?
Miért kell, hogy összetörjön-zúzzon
Miért is nem lehet kéz a kézben
Boldogan séétálni minden úton?
Erre várok- várok, csak folyton
De soha nem jön rá felelet
Elhalkul a szó, emlék marad
De a szív, ó sohasem feled!!!

Kezem úgy pihent kezedben
Mintha öröktől adtad volna
A gyönyörű, szép pillanatot
Bennem maradt minden érzés
Minden kedves mozdulatod
A remegő drága kis ujjaid
Lágyan,gyengéden érintették
Lelkemnek magányos részét
Így vetkőztetted le rólam
Szíven nagy, nehéz terheit
Édes kis halk szavaiddal
Öled közt, a lelked óvott
Szerelmesen és hatalommal
Vágytam, s vágyom is Rád
Mert együtt a szemünkben
Az igaz és szelíd valóság
Örökre mindenné teljesedett
Nagyon-nagyon vágyom arra
A világban, oly messze is vagy
Amíg én élek szerethesselek!

Én megérzem lelkedben
Hogy hullámzik, a féltés
Vele együtt minden érzés
Mely a lélegzetedbe bújik
Beléd karolva Veled játszik

Önzetlenül, én megérzem
Mikor az a szelíd jóságod
Soha nem rendülhet meg
Mosollyá olvaszt bennem
Minden, kis rajzolt bánatot

Ott legbelül, megérzem
Minden akaratod tudom
A Te kis lelked erős hitét
Vagy, ami mögötted van
Isten bőséges kegyelmét

Én ismerlek, megérezlek
A szívem, nem tévedhet
Mert nagyon szeretlek..!
Megérzem és megértelek
A majd leomló falak mögött
Féltő, szép szerelmedet..!