Egy szikla tetején állok
Szemem távolabbra néz
Az én Kedvesemre várok
Keze lassan,kezemhez ér
Aztán,úgy hozzám hajol
Egy szót súg a fülembe
Majd karjával,úgy átkarol
Beletalál a kis szívembe
Egy szép őszi délután, jaj
Ne múljon el soha-soha
Így megállna egy pillanatra
Aztán jő a másnap este
Ég veled,így szól a beste
Ő tán másképp érez már
Ó Istenem mennyire fáj
Ne legyen többé, már ősz
Legyen tél, hideg fagyos
Az kell nekem nem vígasz
Mert az csak belül mardos
Itt a szikla tetején állok
Csak egyedül, magamban
Mindig Kedvesemre várok
De a könnytől,már nemlátok!

Sem szélben, sem fagyban
Sem egy hideg virradatban
Soha semilyen pillanatban
Elnem hagynám gondolatban

Pompás, édes, irgalmatlan..
Minden szép mi terajtad van
Kér a szívem, kér a lelkem..
Szeretlek én szép hercegem!

Ha igaz a szív, és úgy szeret
Megtörten őt.., kár megvetni
Inkább csak szeretni-szeretni
A szerelemben csak dédelgetni

Panaszkodni, én nemszoktam
Bármekkora is volt fájdalmam
Szerelmet, soha nem hazudtam
Gyötrődésem igy, hát oldhatatlan!

Nézem csak a ragyogó kék eget
Úgy rohannak fenn a fellegek
Néha még rám is kacsint a nap
Mosolygó,kis sugaraival símogat
Téged várlak, én még mindig...!
Hosszú fasorok között ballagok
Az elmúlt szép időkre gondolok
Puha csókjaid égnek az ajkamon
Arcod melege még itt azarcomon
Nagyon hiányzol,hát.. még mindig!
Bőrőmön érzem, még az illatod
Mindent, mit emléked itthagyott
Ágyam most jéghideg Kedvesem
Csak karodban alszom csendesen
Álmodlak, még mindig Kedvesem!

Tudod Te mi a szerelem?
Ha két patak úgy összeér
S együtt futnak, már tova
Ezt,most meg nem mondja
Hát.. senki embernek fia
Miért is oly jó, így ez nekik
Csak, egymásba símúlva
Tudom már mi a szerelem
Odabújni csak csendesen
A másikhoz, azt gondolni
Gondolni, szavak nélkül!
Köszönni, megköszönni!
Tudod mi a szerelem..?
Egymás szemébe nézni
Benne.., a mindenséget
Meglátni.., észrevenni..!
És csak menni-menni...
Minden könnyet letörölni
A Kedvesedet,úgy átölelni
Szeretni, nagyon szeretni!