Betölt egy érzés,már raboddá lettem
Így más dolgom, ó mondd mi lehet
Várom szíved hangját, vágyad percét
Hívsz engem, hangod szól hozzám
Nincs célom, míg csak Te nem adsz

A lusta, lassan múló időt sem szidom
Csak folyton az órám lesem, Érted
S felejtem a rossz, keserű perceket
Mit, távozásod ébresztett bennem
Merre vagy, hol jársz és mért pont ott?

Nem gondolkodom, csak elfogadom
Sóhajt szívem, ha arra gondolok
Hogy kikkel vagy, ők oly boldogok
Bolond szívem Rólad rosszat nem hisz el
Hiába taszel ezt vagy azt, szívem szeret

Rabod vagyok, vágyam Tőled hangos
Egy csepp fájdalom nincs bennem
Hisz ezt az érzést, nem Te kérted
Csak csupán ébresztetted bennem
Számomra, igazán csak az lehet a jó

Ha Te boldogan felkelsz és lefekszel
Legfeljebb, egyet sóhajt a kis szívem
Hogy más milyen boldog lehet melletted
Kérlek ha mégsem így lenne jelentkezz!
És az én szívem a boldogságod kertje lesz!

A titokban mögém lopózott
Furcsa árnyék, engem ölel
Karjában csak sóhajjá válok
Vágyat olt,majd belémszorít
Amint lassan a szívemben
Rádtalálok, úgy érintenélek
De csak a tompa ujjaimmal

A reményem hajnalfátylát
Durván, bután szakítom át
Csak a semmibe markolok
Hiába üzentél, küldted el
Énhozzám ölelésed árnyát
Én csupán fagyos és hideg
Hiányodat tapinthatom meg.

Ha Te völgy leszel
Én hűs patak benne
Ha Te vagy a patak
Én ívelt híd felette
Ha hosszú út leszel
Én a szekér rajta

Ha Te leszel a szekér
Én majd talán a pajta
Ha egy mese leszel
Én gyermek ki hallgatja
Ha Te gyermek leszel
Én a dal ki őt elaltatja

Ha egy füzet leszel
Én majd egyik lapja
Ha Te lap leszel
Én egy vers rajta
Ha Te vers leszel
Én a toll mi leírja

Ha te egy írótoll
Én a sötétkék tinta
Ha telihold leszel
Én egy kis csillag
Ha csillaggá leszel
Én kiválasztalak...!

Szemedet, csak nézni-nézni
Nem szólni, szemmel becézni
Keresni benne törékeny álmot
S látni benne az egész világot

Édes ajkadat is csak nézni...
Nem szólni, szemmel becézni
Várni tőle szép szót,egy bókot
S kapni tőle sok, ezer csókot

A kezedet, csak nézni... igen
Nem szólni, szemmel becézni
Várni tőle, finom símogatást
Kapni az érintés igaz csodáját!

Hiányzol, mert a karodban
Ott rejtőzve vagyok otthon
A símogatásodban fürödve
Ettől leszek csak oly tiszta
Szavadtól tanulom az életet
Suttogni merem kincsemet
Kimondva vagy kimondatlan
Téged oly nagyon szeretlek

Igy egész nap Rád gondolok
Kérem, vigyázzanak angyalok
Világítsanak Neked csillagok
Fejemben ott jár-e gondolat
Hogy megszépítsem álmodat
Hol is vagy.., már Kedvesem
Meg vagy-e még nekem...?
Vagy már elfelejtetél engem?

Hiányzik a kis meleg kezed
Az égig is felemel engemet
Mosolygós kedves kis arcod
Hogy kedvem oly jó legyen
A Te hangod mi lelkemnek
Lágy kis finom zenét jelent
Hát nemtudod, nem érzed?
Hogy hiányzol most nekem
Csak Veled együtt élhetem
Oly boldogan az én életem!