A titokban mögém lopózott
Furcsa árnyék, engem ölel
Karjában csak sóhajjá válok
Vágyat olt,majd belémszorít
Amint lassan a szívemben
Rádtalálok, úgy érintenélek
De csak a tompa ujjaimmal

A reményem hajnalfátylát
Durván, bután szakítom át
Csak a semmibe markolok
Hiába üzentél, küldted el
Énhozzám ölelésed árnyát
Én csupán fagyos és hideg
Hiányodat tapinthatom meg.