Hányszor féltselek Téged még
Némán, csendben, hangtalan
Féltselek, akár csak az életem
Hányszor várjak aggódva Rád
Így riadtan, ugrásra készen
Minden kis, neszre hasztalan
Hogy esetleg valami bajod van

A Te hiányod épít a lelkemben
Magas, fekete, nagy falakat
Mennyi nehéz éjszaka kell még?
Ahhoz, hogy végre megértsed
Nemkell már így az egyedüllét!
Nemkell a szomorú magány
Nem-nem nemkérek belőle!

Hiába keres Téged aggódó
Remegő, félő gondolat előre
Te hol vagy most kivel vagy
Hová fussak nyomodra lelve
Csak, hogy egy kicsit lássalak
Bármi is elijeszt, nemhiszem
Mindig a célom:megtaláljalak!