Holdfényben ültünk mi ott
Már az ősz lassan közelgett
Csend átölelt,belül remegett
A néma vendég, hát miért?
Miért voltam én oly boldog?
Még a csend is boldog volt
Jaj de tartson, keveset még!
A rét maradjon így egy kicsit
Maradjon még, hogy ilyen..!
Kéken látszon még a lehellet
Netudjuk meg,a más milyen!
Akartam és akartad Te is ott
De a rétre hópehely esett
Nagy, hideg szél támadt
S hozott nagyon hideget
Ő hirdette meg, már a telet
Így elmúlt az ősz, majd
Véget ért egy szép álom
Felnézve, hát a rétet láttam
Hideg hóba, télbe öltözött
Te...eltüntél didergett hátam
Majd lassan én is elsétáltam
Azóta őszre várok hasztalan
Várlak, kopogj már végre!
A rét most ugyan úgy nesztelen
Ha felnézek most az égre
Halkan hallom hangod
Ahogy most is újra értem kiáltasz
Ha a régi rétre visszanézek
Már senki nem ül velem szemben
Csak a nesztelen csend marad
Talán egyre hangosabb
Elmúlik úja hát a nyár
Megfagy a rét, havas a határ
De még újra jön majd ősz
Én mindig-mindig itt leszek!