Most az éj csendje rámborul
Úgyérzem minden megszorul
Minden álmom, lelkem fénye
Gondolom valamit tenni kéne

Elmentél,mint az utolsó busz
Ezért lelkem oly szomorú, bús
Kérlek! Adj helyet a lelkedben
Nem is álmodtál, még velem

Egyszer ültél,úgy itt mellettem
A fal mellett gyűrött párnámon
Közöttem vagy biztonságban
Álmodj függönyt az ablakomra

Igy... majd Te is belátsz rajta
Nekem fontos, hogy a lelked
Lelkemhez úgy idesodródjon
Lélek lelket örökre kézenfogjon

Egy közös valóság a szerelem
Vagy egy szép elképzelt jövő
Mélyen szívünkben kéz a kézben
Örökre együtt az egész életünkben.

A Te kereszted vagyok
Hordozz, cipelj engem
Könnyű testem lebeg
Kitárt karom fölötted
Szárnyakat utánozva
Suhogással lebbentik
El Rólad a nagy terhet
Így a Te bűnöd vagyok
Mindig mohó akarásod
Lelkem Téged befogad
Nem lehet már másod
Csakis én oldalak fel
Teszek válladra palástot
Kimosom a bűnöket
Kérlek bírd el a vétkem
Zavaros tévelygésem
Szemembe hull a por
Amikor én hurcollak
Töviskoszorú a holnap
Hát így viselj engem
Hisz ékszered vagyok!

Reggel, harmatos illat símogat
Megszépíti az álmos pillanatokat
Szemed szikrái rajtam táncolnak
Csillámokat adnak csillagpornak

Könnyű eltévedni a karjaidban
Nézni mikor a fény fel-fel villan
Nézni, hogy mosolyra hív a szád
Ahogy rózsákkal megtelik a kád

A percek Veled boldogságcseppek
Mikor csak lágyan úgy... átölellek
Mikor csókod ajkamon oly finom
Szavaid gyengédségét úgy iszom

Érintésedtől már lángolok reggel
Együtt szédülök a tekinteteddel
Pillantásaim Veled álmodoznak
Te vagy kis csókja harmatoknak.

Most, jaj kinyitom az ajtómat
Nemtudom.., valami elszédít
Most csak húzlak magamhoz
Azt mondtam...csak gondolj!
Épp most ülsz Te ide mellém
Édes szádra lehelem csókom
A nyakadról, majd lesímítom
Nem is kell, hogy Te letöröld

Ugye tudod már nagyon jól.?
Úgy mint ahogyan először is
Huncutul,kacéran mosolygok
Szemedben ott a csillagok..!
Te fogod is az én kezem már
Talán.., véletlen volt az egész
Ó...ez mind olyan csodaszép!
Hát remélem hogy nem álom!