Néha...a sorsunk
Kegyetlen és durva
Máskor meg mindent
Két kézzel ad vissza
Volt egy gyémántom
Őt, elvette már örökre
Most meg viszonzásul
Egy kincset ad helyette!
Az Ő...szép gyöngybetűi
Csillognak szememben
A szíve dobbanását is
Itt érzem szívemben...!
Így hát-e költeménynek
Ő is a kedves ihletője
Nagyon kérem az Istent
Tartsa meg Őt örökre...!
Csepp vagy tengeremben
Vércsepp vagy az ereimben
Egyre csak szívemet hajtod
Miattad, csak érted dobog!
Te vagy az illat őszi reggelen
Esőcsepp kopogása, köveken
Holdsugár vagy erdei utamon
Madárfütty vagy,hajnali tájon
Zöld fű vagy Te a réteken
Mindig hallgatni kénytelen
Te vagy nekem az örök álom
Mindig csak Terád vágyom..!
Lesz-e még olyan hajnalom
Ha édes hangod hallhatom?
Szerelmesen súgom füledbe
"Had üljek vissza az öledbe"
Gondolsz-e majd úgy énrám
Mint ahogy mindig én Terád?
Eszedbe jut-e majd múltunk?
Egymásért hogy bolondultunk!
Ki vagyok? Kérdezed
Váratlan vendéged
Csábító gyötrelmed
Ártatlan kis vétked
Lázadó relytélyed
Tikos képregényed?
Mit teszek? Kérdezed
Ismerem a lelkedet
Szítom vad tüzedet
Akarom szerelmed
Szorítom két kezed
Követem a léptedet
Megrezdítem szívedet?