Hanyatló élet, hanyatló évek
Hozzád szól, de én talán félek
Elveszítelek, s ezt nem akarom
Rólad szól,minden gondolatom
Hisz én szeretlek ez nem vitás
A távolság, csak egy kihívás
Majd ezt leküzdjük jól tudom
Mindig Veled leszek, gondolom!
Nézlek ahogy beszélsz
Látom a múltadat
Ahogy az elszaladt
A filmet,mi elszakadt
Engedd,hogy segítsek
Mindezt megragasztani
A Te szíved kis bánatát
Csak kicsit csillapítani
Kérlek engedd,hogy
Hogy én ott legyek
Ha kicsit még talán fáj
Ha kiáltani muszáj
Kérlek engedd meg
Hogy elhitessem Veled
Szebb lehet az életed
Ha mindig itt leszek Veled
Szebb lehet az életed
Ha mindig Veled leszek
Csak Neked, ha engeded!
Látom a szemed
Súgnám is Neked
Mindent,igen lehet
Mégsem,nem merem
Bár a Te arcod nevet
Ha ott vagyok Veled
Ez nem csak képzelet
Nem múló káprázat
Ha itt vagy énnálam
Eszem a kicsi szádat
Itt közel a vállad, rá
Szívesen hajtanám én
Fejemet, mondanám
Mindenem csak Veled
Mindig megosztanám
Adj, hát már egy jelet
Csak egy kis üzenetet
Ez mit tőled remélek én
A legboldogabb leszek
Ezen a föld kerekén...!
Hiányzol nekem szerelmem
Nincs ki most fogja a kezem
A tested kis finom melege
A Te csókod mézédes íze
A csodás kék szemednek
Selymesen símogató színe
Hiányzik édes ölelésednek
Lágyan símogató melege
A kellemes nevetésednek
Lágy ölelgető kis kelleme
Az érintésed, tested, lelked
A Te édes kis-kis mindened!
Én... csak szeretni akarlak
Csendben és nyugalomban
Érezni, tudni akarlak most
Féltőn, de a Te karjaidban
Csak kicsit is hozzád bújni
Mondani örömöm, bánatom
Súgni:Te vagy a holnapom
Már... talán nem is számít
A tegnap keserű nyomora
Jelenünk van, most és ma
Hát a múlt, már csak ostoba
Beteg szivem is új erőre kap
Mézízű szép szerelmedben
Nem félek,életem kezedben
Csak kicsit szeretni akarlak
A Te lelkedbe bele olvadni
Örülni és kicsit elbújni ott
Együtt lesni, közös holnapot!
Olyan gyorsan múlik el minden
Csak egy pillanat csupán az élet
Lehet neked bármily földi kincsed
Szíved nem boldog, mit sem érhet
Őszinte és tiszta szívvel állok eléd
Szívem neked adom vedd el ne félj
Benne van szeretet, sok-sok remény
Hogy Te is velem együtt boldog legyél!
Némán állok a zajos világban
Kezemben egy szál virággal
Körülöttem csak rohan az élet
Nemlátok mást csak Téged
Téged nézlek,követem lépted
Szívemben dobban a lélegzet
Talán jössz felém, s érezlek
Ahogy kezem összeér kezeddel
Egy szál virágot adok át neked
Szeretetszárán a szívem remeg
S érted nyílik, már újra meg újra
Mig szirmai végleg le nem hullnak!
Így borul rám egy délután
Ott áll asztalomon, árván a
Még mindig csukott a könyv
S a lap-napjaim álmaiban
Szép hasonlatot találok ki
Kezemmel csak hadonászok
Hogy segíts engem a valóság
Túlsó,még annak tilos partjára
A könyvjelzőm csak vándorol
Mindig tán egy nappal tovább
Érzékelteti a múló időt, órát
Vagy a történet haladását..?
Pedig nem, minden csak áll
Idő a tér és azt kitöltő mozgás
Hiányzol:mondom:hi-ány-zol!!!
Csukott könyvből széthulló lapok
S a könyvjelzőnél újra elakadok
Ez megint rólad szóló gondolat
A mai első az örökké ismétlődő
"Szeretlek" ez az egyetlen szó
Az első mondat, még itt tartok
Nyitogatom, majd csukogatom
Így telik minden egyes napom!
Hagyd el a szavakat
Így védd meg igazad
Hallgatni tán boldogabb
A szívedet el, ne add
Örömöd csak halgatag
Végtelen az ébrenlét
Velem hallgass, még
Velem virrassz, hát át
Minden szép éjszakát
Csak az örök készenlét
Hallgass vemlem, még
Velem virrassz, hát át
Minden szép éjszakát!
Ha csillag hull sötét ájszakán
Ha megszakadnak mondatok
Ha megszűnik egy gondolat
Ha átfestik, majd a múltamat
Ne várj még! Gondolj rám...!
Ha húr elpattan a zongorán
Ha széttörik egy rossz futam
Ha csendben élsz boldogan
Egy szál gyufa, ha ellobban
Ne várj még! Gondolj rám...!