Ahogy fenn a csillagok
Ragyognak az égen
Olyan fényt gyujtottál
Te is az én szívemben
Mindig most is csak...
Csak is Rád gondolok
Egész lényemmel érzem
Hogy Te vagy az a csillag
Kivel érdemes élnem!!!

Te vagy az én mindenem
Szeretni mást nem tudok
Te őrzöd az édes álmom
Akkor is, ha ébren vagyok

Te vagy, ki az egyetlen
Ki megérti az én bánatom
Kinek szép a szemeitől
Megenyhül a fájdalom...

Nekem Te vagy a valóság
Minden más csak képzelet
Szükségem van, hát Terád
Engedd, hogy csak féltselek!

Te vagy nekem az öröklét
Melyben én élni szeretnék
S ha majd már nem szeretsz
Én csendben csak meghalok!

Könny hull szememből
Ha oly távol vagy tőlem
Csendes néma a világ
Mozdulatlan az élet, sivár

Ha velem vagy karomba zárlak
A csend, némaság megszűnik
Tudom... nemhiába várok Rád
Mert Veled egy új élet kezdődik már!

Szerelmes vagyok beléd
Ezt sugárzom mindig feléd
Ez szivemet lángra gyujtja
Találj rám...kérlek újra..!

Hiányzol minden percben
Gondolatban, minden tettben
Szívem folyton ezt súgja
Találj rám...kérlek újra..!

Meghalok szép szemedért
Oda vagyok erős kezedért
Hozzád mennék mindig futva
Találj rám...kérlek újra..!

Már az utolsó gyertyám égetem
A viasz cseppen, mint a könny
Lassan múlttá válik életem
Előttem nyitva áll egy könyv
Teleírt lapok merednek rám
És közben oly tisztán, mint
A fények egy téli napon...
Csillannak meg a fehér havon
Elém tűnik, hogy hajszálaid
A napsütésben fürüsznek mind
Lágy felhőként rezdül meg tested
Világot feledve figyelem lélegzeted
Emlékszem, mint ovis a felhőkből
Az égen csodás formákat képzeltem
Lám ez a végzetem, most így Te...
Magad vagy-e szép csodás forma
Körbe járok, nem érek sehova
Csak nézem-nézem a kék égen
Eltünsz a széllel a messzeségben
Még érzem itt az ajjaim hagyén
Tegnap arcodat símítottam én
És egy gondolat most megint
Hullámokat ver, hol a vér kering!

Érintenélek csókolnálak szüntelen
Megálljt nem parancsolhat senki sem
Behunyt szemmel csak repülni Veled
Kezemmel lágyan érinteni testedet
Ölelni, birtokolni a Te mindened...
Vigyázni szép álmod s az éjjeled...
Forrón csókolnám ajkadat...........
Fülemben hallanám hangodat.....

E vágyat zavarnám,hát megmarad
Tépném le-le már magamról a kínt
Mégis-mégis csak úgy belém tapad
De nemtudom s talán kicsit félek
Nem nekem szól-e dicsőítő ének
Csókod is csak álom s felébredek
De ha igaz...várom, hogy lefeküdjek
Félálomban gondolataim remegnek
Úgy alszom, tudom hogy szeretlek!

A szerelem, mi édes és meleg
Érzés melyet mindenki szeret
Lehet gyengéd vagy bizsergő
Szenvedélyes, forrón perzselő

Örök szerelem vagy végtelen
Lehet, ám kapzsi és féktelen
Máskor titkos vagy félve lopott
Plátói, mely csak távolról ragyog

Mégis talán az a legszebb benne
A te szived választ a szerelemre
S ha már egyszer téged elkapott
Tudd, hogy hány színben ragyog!

Mellé ültem,szerettem fogtam kezét
Csodáltam két mosolygós szemét
Benne láttam, mit régen kerestem
Az én nyugodt és boldog életem..!

Mosolyra húzódott a kedves ajka
Édes és szerető volt finom arca
Meleg, forró volt drága keze érintése
A csókja magával vitt fel-fel az égbe!