Szivem szava, most hozzád repül
Azt suttogja sosem leszel egyedül
Mert én csak mindig veled leszek
Hidd el ennek már így kell lennie
A mi szívünk már egymásra talált
Egy szép novemberi forró éjszakán
Azóta minden olyan szép s öröm
A gyengédebben simogat a szellő
Talán még a nap is miattunk kel fel
Hogy beragyogjon szivünk ablakán
Vigyázz, hogy ez a fellobbant láng
Talán soha-soha ki ne aludjon már!
Azt kérem csupán
Ne zárd soha rám
Hallgatásod ajtaját
Mindig kell legyenek
Lelkedben számomra
Kimondható szavak
A megbocsájtásra is
Szavak a békülésre
Szerelemre szeretetre
Legyenek szavai még a
Csendnek is haragnak is
Ha kell csak kérlek szólj
Szólj hozzám egyetlenem!
Múlik az idő, rohan az élet
Télből hirtelen tavasz lesz
Az idő telik, mégsem érzem
Hogy valaha is nélküled éltem
Újra nyílik fű, fa és virág pompázik
Mintha tél tán nem is lett volna
S minden bánatunk-fájdalmunk
Egyszer csak...úgy el is múlna..
Mintha mindig mellettem lennél
S lágy hangoddal újra-ismét
Csak dédelgetnél becézgetnél
Mintha, még mindig szeretnél!
Hiába megy ólomlábon az idő
Szüntelenül hiszem, még menthető
Mert mindig tudni kell feledni
A múló idő pilleszárnyán repülni!
"Titok"
Ha egyszer szellő lehetnék
Mindig csak körötted fújnék
Pajkosan csókolnám nyakad
Csiklandozva érintgetném füled
Abba...juj...juj belebújnék...
És suttogva kérdezném tőled
Mondd a kis szíved szabad-e..?
Valahol a felhők felett
Messze-messze bennem
Sétálsz éppen velem
Emlék... nem lehetsz
Hiszen most fogom kezed!
Valahol a felhők felett
Ringat lágy édes szellő
Édes az érzés bennem
Hajad úgy símít-lebben
Felkapom, hát a fejem
Hisz illatát épp érzem!
Valahol a kék ég alatt
A nap szádon csillant
Tán egész közel volnék.?
Tudjam, tényleg Te vagy?
Az én kedvesem, imádlak
Közben csókolom a szádat!
"Titok"
Te vagy, kire érdemes várni
Te vagy az, kiért szeretnék
Az időben sokszor megállni
Te vagy a legféltettebb álom
Jó, hogy sikerült rádtalálnom!
Lehetnék én nappalod
Mikor mindezt megkapod
Segítenék, hogy Te élj
Vagy semmitől se félj
Segítenék, hogy láss
De kell egy vallomás!
Kell, hogy megérts végre
Hogy felpillants az égre!
Szembenézz a nappal
Hogy ne járj-kelj haraggal!
Odaadnám a szép perceket
Egyengetném az életed!
Elérhetném, mit nemlehet!
Vagy lehetnék a lázas éjjel
Mikor a vágyad lebilincsel
Segítenék, hogy boldogság
Örömök perce hulljon Rád!
Segítenék, hogy úgy lángolj
Vagy felhők között táncolj
Nagyon kéne, hogy ezt érezd
Mert mindent adnék Érted..!
Meg is halok, ha kéred..!
Látod, varázslatos az éjszaka
Elcsitult, már a szív szava
Csak én várok Rád csendben
Ugye megtalálsz Kedvesem?
Szeretnék éltető levegő lenni
Mit Te lágyan belélegzel
Szeretnék hűsítő víz lenni
Mely mossa édes testedet
Szeretnék maga a nap lenni
Mely éltető, szép sugarával
Melengeti drága bőrödet.
Szeretnék én lágy szél lenni
Mely finoman simogat Téged
Szeretnék én csillag lenni
Odafenn... a kék égen...
Minden léptedre vigyázva
Szeretnék mindened lenni!
Minden ami Téged körülvesz
Hogy csak Veled lehessek..!
Mert nélküled nincs élet,öröm
Fáj a lélegzés,lefekvés,ébredés
Szívemmel nembírok küzdeni
Oly hevesen, küzd, dobog..!
Mintha ki akarna törni,repülni
Nem-nembír megnyugodni..!
Félek mint gyermek a sötétben
Félek, mert nem vagy itt velem
Édes karod, már nem ölel engem
S nem hallom ajkad hívó szavát
Messze vagy, mint a csillagok
De szívemben pont úgy ragyogsz
Úgy mint akkor ott először...
Mikor ajkaink egybeforrtak...
Mikor először simultam Hozzád
S éreztem vágyaid hívó szavát!
Azóta csak várom a percet...
Hogy ezt elmondhassam Neked!
Hívatlanul jött, váratlanul csendben
Tétován keresett otthont szivemben
Nemtudod mit hozott, mit tett neked
Eszeddel kutatva soha meg nem leled!
Tágra nyílt szemmel,kérdő tekintetek
Égő ajkak mik csókra hívnak téged
Bőrödön érzed az édes bizsergést
Testedben ébredő, vágytól édes remegést!
Kérdés csak egy, menni vagy maradni
Hogy lehet egyszerre sírni és kacagni?
Különös fényeket gyútott szemedben
S végül otthonra lelt szívedben a szerelem!
Kiléptem a fénybe, szerelmes lettem
Előző életem feladtam, más lettem
Tudom Vele, újra boldog lehetek
A sötétben töltött éveket feledhetem
Végre megtörtént már énvelem
A fényre én is boldogan kiértem
Fel-fel a hegycsúcsra jutottam
Az örömteli kiutat választottam
A világban megtaláltam helyem
Tűz ébredt elgyötört lelkemben
Millió csillag gyúlt ki szivembem
S ott is marad egész életemben
Örökké, csak akarlak szeretni
Játszva mindig szerelembe esni
Csak arra, mindig arra vágyom
Veled éljek, csak ez az álmom!!!
Kifosztva állok, mit kívánsz?
A felizzó lelkem is már Tiéd!
Bár lenne száz tüzes szivem
Hogy érted égjen, mind a száz
S ha érted égne,értenéd dalom?
Drága szép én kedvesem.......?
Ha látom kedves, szép arcodat
A mindenség, mind semmiség
S ha ujjam megint, Rád talál
Ha egy a vér s a gondolat...
Akkor, rajta söpörhet büszke
Szép, kegyetlen szárnyad...
Engem...le a porba már.....!
Szerelmem, hát ennyi...láthatod!
Szerelmet oszt, nem vagyont
Pazarlón szórt...ki gazdagabb!
Szárnyallt...kinek szárnya volt
De én csak szívem ezt adom!
Mely él, mig élhet mint a nap!