Múlik az idő, rohan az élet
Télből hirtelen tavasz lesz
Az idő telik, mégsem érzem
Hogy valaha is nélküled éltem

Újra nyílik fű, fa és virág pompázik
Mintha tél tán nem is lett volna
S minden bánatunk-fájdalmunk
Egyszer csak...úgy el is múlna..

Mintha mindig mellettem lennél
S lágy hangoddal újra-ismét
Csak dédelgetnél becézgetnél
Mintha, még mindig szeretnél!

Hiába megy ólomlábon az idő
Szüntelenül hiszem, még menthető
Mert mindig tudni kell feledni
A múló idő pilleszárnyán repülni!

"Titok"
Ha egyszer szellő lehetnék
Mindig csak körötted fújnék
Pajkosan csókolnám nyakad
Csiklandozva érintgetném füled
Abba...juj...juj belebújnék...
És suttogva kérdezném tőled
Mondd a kis szíved szabad-e..?