Kerestelek, de kezem a
Múlt árnyékába ütközött
Messzeségben... talán..?
Valahol ott is tündökölsz
Kutatlak Téged vakon...
Mentem az illatod után...
Néha felsejlett alakod tán
De kiderült ez képzelet...

Porba hulltak szép szavaim
Kiáltottam én, már utánad
Hajnali szél szomorúan sírt
Velem együtt,így kesergett
Már kihalt utakon jártam...
Fogyott bennem a remény
Néha kicsit meg-meg álltam
De "keserédes" volt a méz

Megiramodtam... egyszer
Hittem kedves arcod látom
Tapintásra... nem éreztem
Mit oly rajongó szeretettel
A én két karommal öleltem
Szívem őrzi szemed színét
Neked adom szemem fényét
Csak Téged kereslek hát...
Kedves az egész életen át!