Szívemből szólva...
Imádom szép szemeit
Mikor ő csak rámtekint
Szorosan fogom kezeit
Szívemben szúró fajdalom
Mert őt most alig láthatom
Imádom pajkos mosolyát
Ha karjaimmal őt fogom át
Kicsi szívem összeszorul
Mikor megérzem illatát
S az ajkam érinti ajkát
Most, már nincs kétség
Nincs már több félelem
Nem hiábavaló életem
Őt igen nagyon szeretem
Így most, már Rádtalálva
Tudod ki is vagy nekem
A bennem rejlő szerelem
Egész életemben kerestem
Pedig mindig itt-itt voltál
Az én testemben, ó nem
De a lelkemben igen..!