Ha raboddá teszel...


Adj nekem mindent
Ha semmit sem adok
Tudd,ha nem mondom is
Hogy most mit akarok
Légy boldog áldozat
Majd édes fájdalom
Légy friss zubogó forrás
A fáradt utamon
Úgy add oda magad
Mint a friss gyümölcs
Ha éhem csillapítom
Símulj a számhoz
Ha kéjedet szítom
Úgy olvadj szét,mint
Víz íze szomjas számon
Majd oldódj, úgy...
A fehéren izzó vágyban
Te nemlehetsz más
Mint aminek látlak
Nem mehetsz csak el
Ha még én kivánlak
Legyél ölelő, sötét
Boldog északámban
Legyél símogatás
Ragyogó napsugárban
Legyél csend, két
Elhaló sikoly közt
Örök börtönöd legyen
Az én két szemem
Érezd, hogy tán néha
Felszabadít tekintetem
Ne hallj te mást, ha
Én szólok hozzád
Hangom, hol taszítás
Hol meg vonzás
Ha fáradt vagyok
Legyél pihentető álom
Segíts azzá lennem
Amivé csak egyedül
Nemsikerült válnom
Vagy legyél rebbenő
Szép pillangó szárnya
Úgy borulj rám, mint
Az illata a virágra
Felhőket űzz, ha én
Derűs napra vágyom
Szivárványt rajzolj
Szinezd ki a világom
Börtönöd legyek
Csak... bennem élj
És rabbá teszel, úgy
Ha rabom leszel..!