Láthatatlan...



Most érzem, hogy mi a szerelem
Mikor egész nap létem feledem
Számomra mindenben Te ott vagy
Minden gondolat, vágyakat hagy
Amerre járok, mögöttem álmaim
Belátom hát nincsenek szárnyaim
Nem vagyok angyal, nincs csoda
A szerelem, két ember otthona

Kinyitom minden nap házam ajtaját
Kérem lépjél be, maradj egy életen át
Amit adhatok, olthatatlan szerelmem
Amit igérek, Hidd el soha nem feledem
Sajnálom, hogy létemből mást éreztél
Hogy ilyen kijelentésektől, már féltél...
Én szenvedek,mert valaki kecsegtetett
S mikor elhitted, oly könnyen feledett
Egyformán fejezheti ki két szív önmagát
De oly más lehetne velem egy életen át
Annyira fáj, hogy bizonytalan önmagam
S belül építem,eképp átláthatatlan falam!