Csak fekszel az ágyadon
Repülsz már az álmodon
Fel-fel egy magas hegyre
Egyenest fel a fellegekbe

Ropog a hó már lábad alatt
Senki nem hallja bánatodat
Egyedül mész egyre feljebb
Fel e kihalt, sívár, hegyre

Hegy tetején áll egy öreg fa
Ezer éve egyedül áll már ott
Alatta van rég egy jégszobor
Testében már szív nem dobog

Te odalépsz, melegen átöleled
Rezzen a szív már odabenn..!
Lassan most elolvad a jégszobor
Igen, én állok ott, jól tudod...!

Majd kéz a kézben, szótlanul
Csak sétálunk a friss havon
Egy kis lak áll, s vár reánk!
Szívünktől meleg a szobánk!