Ha virág lehetnék, csak egy napra
Biztosan nagyon sok dolgom volna
Égőpiros lennék vagy esetleg kék
Vagy világító sárga, de semmiképp
Sem szeretném a szomorút a feketét

Aznap én, nem egy virágot nyitnék
Hanem tízet vagy huszat talán százat
Befutnám titokban az egész házat
Mosolyom csupa derű lenne és alázat
Megkérném a napot, már előző este
Hogy a színeket,csak a virágokra fesse

Illatommal csábítanám a méheket
Kikeverni újabb és újabb színeket
És megigéznék,majd minden embert
S kinevetném a didergő decembert
Lámpás lennék a sötét éjszakában
Vidámság a szomorúság udvarában

Ha virág lehetnék,csak egy napra
A szomorúság is biztos mosolyogna
S az ármány , reszketve bujdokolna
Még szinesebbé tenném a világot..!
S a szíveknek adnám a szép világot!