Várlak...
Látsd ma nyugtot nem lelek
Vágyak űznek, partra vetnek
Szakadt szárnyú végtelenek
A menekülő konok álmok
S mind messze mennek.

Halld mit verdes most az álnok
Dobog egyre csak kalapál megint
A megriadt szív, várva az enyhet
Szomorú, csonkapartú életemnek
Útját állják határok, hogy feledjek

A szerelmedre csak várva-várok
Kínok sóhajok közt szülve a percet
Aztán majd lassan,halkan elperegnek
Úgy mint az élet, nehéz, lassú percei
Megölve a boldogságom s eltemetnek.