Álomba ringatom magam
Mikor magányom úgy kivánja
Nélküled minden nap ezer év
S nem alszom éjszakánként
Volt amikor Te nem voltál...
S nem is fájt,hogy nem voltál
De most,csendesen,fájón éget
Hogy nem érinthetlek Téged!

Szemeid néznek tükrömből
Mosolyod lebeg örökké előttem
Ajkad mesél,vágyról,szerelemről
Lám, ismertelek egy más világból
A szerelemnek vagy örök szelencéje
Gyógyír vagy minden sebemre
Az odaadás forró kis kemencéje
Nyugtató csók, remegő lelkemre!