Én leszek, vágy a szemedben
Ha kell,magaddal megverekszel
Én leszek, a sóhalyod szádon
Mikor erőd elhagy, kélyes lázban
Én leszek, elűzött szemérmed
A tegnapot ölöd meg, majd értem
Leszek, az elveszett, szép csókod...
Ha majd az ajkad finoman rezdül
A rád zúduló sötét homályban
Leszek, vadul lüktető szíved
Ha senki sem, én majd ott leszek
Leszek, sivatagban gyöngyöző harmat
Mikor Neked, sekik semmit nem adnak
Leszek kínod, nehéz álmatlan éjen
Ha hiányzó öröm csordul, szemedben
Leszek, könnyed egy összegyűrt ágyban
Mikor elmenekülsz, egyedülmaradt vágyban
Leszek szivárvány, híd a semmi felett
Mikor, lemondón felém nyújtod kezed..!
Én leszek, a rossz álmod örök gyilkosa..!
A hazug hit, hogy nem hagysz el soha
Leszek a fel nem tett kérdés,helyett felelet
Ha csak magadnak súgsz neveket..!
Leszek, a halott virágok mosolya
Szerető, az édes és mostoha..!
Én leszek, a nevetésed a csendben
A váratlan lázadás a rendben..!
Én leszek a bőr íze a szádban
A tegnapi emlék, a holnapi lázban
Én leszek, viasz, mikor cseppen
Pillangó szárnya, mikor lebben
Leszek, sikoly a beteljesült vágyban!
Fájdalom az értelmetlen lázban
Én leszek a nyugalom a gondolatban
A körforgásban,s mozdulatban..!
Én leszek, majd a Te helyedben
És Te élsz, majd helyettem..!