Messze a kéklő üveghegyeken
Élt egy madár, neve szerelem
Topáz a csőre és a két szemében
Rubintos tűzben szikrázott a fény
Szárnya zöld,a bögyén kék pihe
Alatta ver forró kicsiny kis szíve
S mint a villám, lecsap hirtelen
Fényből,viharból jön a szerelem

Már láttam egyszer, jött egy pillanat
Szívemre ült, és hittem itt marad
Utána kaptam gyorsan,s kezem
Átfogta csöpnyi testét...melegen
Vergődött, karmolt engem átkozott
Tenyerem, már véresre változott
Szebbik valója, eltűnt messze szállt
Talán, már más szívének muzsikál!

Elfogni Őt,s bezárni nem lehet
Aár a fényt, vagy a nyargaló szelet
Csupán a vágy, oly szárnyaló szabad
Hogy utolérje azt a kicsiny madarat !
A színe és hangja mindig újra más...
Meseszerű, különös és igen csodás !
Ott fenn lakik Ő az üveghegyen...
A kicsinyke madár...neve szerelem..!