Bárcsak előttem lehetnél
Csak kezed foghatnám még
Csak nézhetnék szemedbe
Azt mondanám..szeretlek...
Szeretlek, de már nemtudom
Mit érzek, mi ez itt belül...?
Sajnálat vagy ezért élek..?
Pedig nem is sokat kérek
Nem is vagyok telhetetlen
Talán nem akarok én sokat
De ez is úgy érzem lehetetlen...
A perceket,már nem számolom
Miket nem Veled töltöttem el
Már nem nézem a naptárom
A percek órákká váltak...
Órákból lassan hónapok lettek
Rádöbbentem nem vagy mellettem
Az idő gyorsan tovább haladt
Engem itt hagyott ezalatt
Most, csak egyedül vagyok
De messze nemadom fel
Nem hagyom így veszni...
Akiért tényleg érdemes élni!