Ábrándjaik álmodták

Már veled oly sokan

Ölelték benned saját maguk

Önfeledt-boldogan

Szálltak,repültek-messze

Sivár mámoruk vonatán

Miközben te velük mégis

Csak magányos maradtál

Éjszakák fontak-szőttek

Békjót hazug érzelmekből

A szeretetre vágyó szivedre

És ma,már azt sem tudod

Képes vagy-e,még ???

Az igaz szerelemre

Vállad alatt párnák...

Teltek meg,izzadt örömökkel

És amikor a vágy elszállt

Sós könnyeid keveredtek

A kibuggyant gyönyörökkel

Valahogy mindig elmaradt a repülés

A szárnyallni akarás után

Nem értél sohasem a célhoz

És nem jött a megváltó zuhanás

A kapkodó lélegzet nyomán

Soha nem tudtál,boldogan

Aléltan,karokban pihenni

Mindig a...még többet

A...még távolabbit...

Próbáltad,akartad megkeresni

Azt nem tudhatod,hogy másoknak

"Mit adtál"hiszen miért hinnéd

"Jó volt"...ha te is hazudtál???

Ezt nem tudhatod...nem!!!