Mikor eszméletlen fáradt vagyok
Oly nagyon,csak az ágyam vonz
De az édes álom engem elkerül
Nem látom a szép-nagy világot
Az arcodnak szép-édes vonalát
Jobb szeretném, mint a világot

A sötét fák,a surranó alkonyat 
Most sem látom szép arcodat
Nem érzem,finom lelked mosolyát
Hirtelen,ez nekem oly nagyon fáj 
Arcomon egy könny jelenik meg
Az egykori érzet,most nagyon fáj.