Soha ne bízz az álmaidban
Az út végtelen? sosem hidd
Örülj, hát a boldog perceknek
Szeress, ha téged szeretnek

Ami biztosan tiéd,az a tegnap
De nem tudod mi lesz holnap
A végtelen kék eget kérdezd
Vajon mit ad meg neked az élet

Mindig rohanunk és szeretünk
Néha talán, még el is esünk
De jön, megint a holnap újra
Mindent kezdhetünk hát újra.

Most, nem tudom mit akarok még
Egy álmot kergetek, már  oly rég
Talán minden elmúlt miben hittem
Nincs bennem, mit egykor éreztem
Most a kezemből kiesett minden

Szememből csordul a könnyem
Nehéz nekem a teher, vállamon
Én ezt valakinek, most átadom
Talán még, most itt vagyok Veled
Beleőrül szívem, lelkem mindenem

A régi tűz kialudt már testemben
A gyors pezsgés elmúlt ereimben
A repkedő kis pillangók helyett
Már bús szomorúság kap helyet
Nagyon sok a kimondatlan kérdés

Nincs már oly szép eggyetértés
Sok-sok nagyon a nemfigyelés
Úgy érzem elkap a nagy félelem
Vajon? elhihetem most Neked?
Úgy igazán szeretsz engemet?