Álmodom, én furcsákat gondolok
Képzeletem, oly messze száll
Egy gyönyörű nyárra gondolok
Kedves napfény az ágak közt

Nevető, kis szellő a lombok között
Elképzelem, mos tovább gondolom
Réten hajlongó, borzolódó füvet
A szellők kicsi szárnyán nyargalok

Majd édes, lágy zenéjüket hallgatom
Álmodok magamnak ölelésnyi békét
Az én lelkemnek, csak itt legbelül
Álmaim, most megint megtoldom

Vagy talán, még el is veszek belőle
Képzeletem, elvisz nagyon messzire
Vágy száll, ami mindig visszatér
Csak azért, hogy újra úgy fájjon!!!