Most nemtudom mire gondoljak
Csend vesz engem körül, a kép
Az igaz és gyönyörű percekről
A Veled töltött kis időről, mit az
Már mindörökre énrám símított
A szép órákba bújt kis csodák!

Olyan nagyon furcsa és ostoba
Ez lett, már minden Nélküled!
Csak a fájó, vacogó lelkemet
Érzem, s takargatom folyton
A Te kedves, drága és puha
Kis lelkednek örök emlékével !