Hozzád...
Most ragaszkodom hozzád
Talán, már vége sosem lesz
Míg magadra nem haragítasz
Vagy nem is tudom mi módon
Szét nem törik, itt bennem
A Terólad alkotott szép kép
Először lényed fogott meg
Majd az a kis kedves illatod
Úgy lopóztál be az életembe
Kedvesen, finoman és gyorsan
Rátaposva az én lelki békém
Halk és csendes mezejére
Aztán a hangod lágysága
Gyönyörű zene lett fülemnek
Aztán, már nem is tudom
Hiszen oly régen is történt
De ittmaradtál, itt bennem
Nagyon mélyen a szívemben
Elmémből, egy részt kiszabtál
Saját várad falát felhúzva
És most ott, Te uralkodsz
Billegsz szívem hintaszékén.