Sötét éjnek a leple alatt
Elsuhan egy fénylő alak
Lépte finom, oly zajtalan
Mikor a kiscsillag lezuhan

Hulló csillag száll az égen
Szíved dobban szerényen
Kívánságod el is suttogod
Ne hallják csak a csillagok

Kívánságod teljesülni is fog
Az égen ezer csillag ragyog
Sok ezer apró fény az égen
Egy azért, hogy érted éljen!

A meleg kis kezedtől
Meleg lesz, kezem
Behunyt szemem mögött
Csak Terád mosolygok
A sűrű,leveles lombjától
Fáradt, nehéz fácska
Messze száll a szél hátán
A megsárgult, elszáradt
Őszi lehullott lombja
A meleg kis kezemtől
Meleg lesz a kezed
Ragyogó szemedben
Veszik el a testem
Finom símogató érzés
Repül, száll a szélben
Oly huncutul nevetve
Csak elmerül a vízben
Így a remény partján
Szép szemednek fénye
Engem mámorba úsztat!

Ha egyszer engem elhagynál
Talán nem is tudnám, mi az mi?
Még ennél is jobban fájhatna
Az én Kedvesem hiánya, vagy?
Nagyon sajnálnám önmagam
Vagy a szívdobogás magánya
A csalódástól én, nagyon félek
Vagy... talán, Téged féltelek?
A szerelmet szeretem jobban
Vagy így együtt vele Téged?
Egy pillantást,mit sosem felejtek
Mi örökre elrabolta szívemet
Mit tőlem, senki el nem vehet!

Bele rajzollak én, be a holdba
A Te arcod legyen fenn a holdba
Rárajzollak én a víznek tükrére
Teljesen bele a víz közepébe

Majd az erdőben is rajzollak
Az erdőnek teljes közepébe
Legyél Te égen is és földön
Legyél Te hegyen és völgyön

Én rárajzollak minden képre
Mindenkinek szomorú szivébe
Boldog legyen ő is, ne sírjon
Örökké velem együtt vígadjon!