A szívem más szívében él
Az övé marad már örökre
Fontosabb nekem "Ő" bárkinél
Tudom a kapcsolatunk kitart
Sok gonddal, bajjal tüzdelt
Már megért egy-két vihart

Feláldoznék "Érte" mindent
Nagy óriásit és parányit
Tudom, megtennék bármit
Csak "Ő" legyen mellettem
Talán bármekkora gond van
Nélküle, már nincs életem

Most a lelkemben csend van
Még kicsit álmodok Rólad
Mindig fülemben csengnek
A gyöngyökké vált szavak
A szép... elmúlt napoknak
Sűrű ködébe bújt a reggel
Igy leszámol a szerelemmel
Eltüntek a boldog napok
Szenvedéssé lettek a holnapok
Ó azok a gyönyörű szép esték
Mosolyukon halványul a festék
Nap sugara arcomra vág ráncot
Elfelejtek, már minden harcot
Ölelő szép szavai a múltnak
Lopott csókok utánam nyúlnak
Kialusznak a lelkesítő fények
Az ábrándjaim eddig kisértek
Hova tűntek a gyönyörű éjek
Az érintések, bőrömbe égtek
Nemengedem, még ifjú vágyam
El kell érnem, amire én vágytam
Elérek mindent, amire vártam
Hát, gyertek derűs nevetések
El is tűntek a mútba a képek?

A szív nem lehet úgy tiszta
Csak úgy a másiknál talán
Nemlehet úgy boldogabb
Egyetlen szív nemlehet teljes
Mert egy szív úgy valamitől
Talán mindig kicsit sebes
Tehát, nem lehet tökéletes
Csak egyedül, nem is lehet
Úgy csak összeforrni, igen
Egy másik szívvel,ha sikerül
Külön-külön mindd sebes
De kitölti a másik a sebeket
Összetartja őket a szerelem
Ha ez talán elmúlna véletlen
Az egyik szív, oly hirtelen
Tán megszakadna csendesen
A boldog nagyobb darabkája
A másik szívében maradna
Másik a darabkáért mit adna?
Ő maga lenne a darabka
Mi a másik szívet mozgatja
Csak azét a darabkáért élne
Melyben tátong a nagy seb
Ily módon a másik mit tenne?
Semmit, mert ő inkább elvett
A nagyobb boldog részt nyerte
Mi az ő sebeit kitölti megkapta
De egy egészen kis darabka
Talán a közepén üres maradna
S majd a darabkák közül is
Talán a legjobban hiányozna!

Gondolatban,én Veled vagyok
Halkan az arcodhoz símulok
Puha csókommal, én keltelek
Mosolyommal igy ébresztelek

Pillantásaimmal símogatlak
Az ujjaimmal, úgy cirógatlak
Suttogással csak becézgetlek
Hozzád bújva, megszeretlek

Egyszer csak,most felébredek
Neked már csak hült a helyed
Nem látlak én, nem is talállak
Mondd!!! Téged hiába várlak?

Tollamat csak forgatom
Ülök egy üres papír előtt
Aztán, írom az első szót
Ezt tudom, "szeretlek"
Ajándékod, csak ízlelem
Százszor, oly lelkesen
Valami lassan felemel
Olyan jó ez a "valami"
Tán nem akarom leírni
Kaptam... Tőled belőle
Hogy éljek, megőrizzem
Mindig tart a relytélyük
Gyönyörű, kék világuk
Bódító szép mosolyuk
Fogjuk,hát ujjaink táncát
A tenyerünknek forgását
Meleg, szoros ölelését
Had nézzek csak előre
Had szeljem a szelet
Szabadon szárnyam kitárva
Összeérhessünk, majd ott
Egészen zuhanásunk végéig.