Nehéz így várni Rád
Sokáig csak vívódni
Sosem Rád gondolni
Nemlehet,nemakarom!
Távol lenni Tőled
Csupa aggódalom
Minden perc hosszú
Nagyon rossz,nembírom
Hangod sem hallhatom
Te aki elmész mellőlem
Ki elbújsz talán előlem
Annyira messzire-távol
Gyere vissza a messziről
Újra nemenj el, mert
Engem ez az érzés megöl
Vajon gondolsz-e rám?
Talán nemhiányzom már?
Gyere csak fogd kezem
Akarsz mellémbújni este?
Vagy belenézni szemembe?
Mondani:szeretlek kedvesem
Üres vagyok én nélküled
Szívem, majd jéggé válik
Ha Te felnem melegíted!

Emlékszel a gyönyörű, szép napra
Mikor Te először jöttél el hozzám?
Mindketten,még kételkedtünk tán
Mégis lényünk és a szellemünk
Igazán, teljesen egymásra talált
Szavaid is mintha én mondanám

Most talán nem is szomorkodom
Hisz ennek soha nem lesz vége
Csak kis szünetet tartunk elvégre
Addig is mélyen szívembe zárlak
Most folyton, csak arra gondolok
Arra a gyönyörű, igaz szép napra!

07:43:09
Édes vagy, Te számomra
Mint télen, méhnek a méz
Szívem úszik a mámorba
Ha szemed enyémbe néz

Kicsit fáj, hogy a szíveden
Felülkerekedett..., az ész
Most "ÉDES" nincs nekem
Ized számomra,már elvész

Ó hol vagy? Te boldogság?
Gyere töltsd be lelkemet!
Jöjj vissza, most hozzám!
Mert a magány körbezárt!