Csókjaidra vágyik ajkam
Kicsi levél segíts,hát rajtam
Vidd el Neki az üzenetem
S még mondd el azt, hogy
Csak-csak őt szeretem!!!

A kis párnámra könnyem hull
Mert nemlehetek most Veled
De a szívemben fény ragyog
Mert Téged nagyon szeretlek!
Kit már soha el nem feledek!

Boldogságom megtaláltam
Karomba zárhatlak Téged
A szabadság Te vagy nekem
A világ csak rángat engem
Csak édes karod ringat el
Ölelj meg újra, meg újra
Újra ugyanúgy mégegyszer
Csak az a múltam csak az..
Amire Veled együtt emlékszem
Hát ölelj meg újra-meg újra..!
Ölelj ugyanúgycsak mégegyszer!

Örülök, hogy megtaláltalak
Így tudom, hogy már mit jelent
Az mikor Téged úgy féltelek
Eddig hiába vártalak- hívtalak
Előlem tán elrejtőztél még
Még sehol nem is láttalak
Még nemvoltál itt énvelem
Úgy akartalak magamnak
Nagyon-nagyon akartam azt
Hogy Téged úgy végre már
Megtaláljalak én magamnak
Mikor elringat a szép álom
Itt vagy velem, fogod kezem
Tudom és érzem is, mikor
Lelked az én lelkemhez símul
Az édes-drága kis szívverésed
Sokáig nálam még hallgatom
Nem kell semmi több nekem
Nem akarom, hogy érezzem
A napok elszakitsanak tőlem
Szorítsd a kezem erősebben!
Nehogy elszakítson a nagy világ
Úgy féltelek,úgy akartam azt
Hogy én megtaláljalak magamnak!

Vágyom azt, hogy szorosan ölelj
A derekam, csak úgy roppantsa
Erős karjaidnak édes abroncsa
Hogy lélegzetem is akadjon el
Ajkammal , csak úgy.. érezzem
A Te kis szíved dobbanását, ha
Nyakad gödrébe szorítom arcom
Illatodat érezve,álljon meg az idő
Szünjön a tudat és áradjon szét
Egészen a testemen-e késői, de
Mégis oly gyönyörű szerelem...!

Nem még ez nemlehet
Itt már vége mindennek
Hiszen Veled nem rég
Én szívem elcseréltem
Igérem hogy vigyázok rá
Össze én nem töröm
Nálam, majd megérzed
Ha hozzám visszajössz

Ne veszítsd el a reményt
Kérlek, még fel ne add
Ha többé nem láthatlak
Hát engem megöl a bánat
Hiányzol, kellesz nekem
Mint eső a szép virágnak
Mert Nélküled az életem
Egy kongó és üres tárlat

Nyitsd meg édes ajkad
S mondd, hogy eljössz
Veled szárnyalhatok majd
A magas fellegek közt
Nézz rám csak a szép kis
Csillogó kék szemeddel
Hogy szívünk összeérjen
Mit tudod,Veled cseréltem.

Nálad vagyok mindig
Ám...de nem Veled
Most rend ül itt körül
Jó kis meleg ölelget
Mérhetetlen hiányod
A billentyűkhöz kerget
A "nem vagy itt"-ből
Kanyarintok egy verset

Mindig egyedül, bár
Sohasem,csak magam
Sok kedvességedre
Nincs is, már szavam
Iszonyú édes vágyam
Egy sírigtartó "járom"
A kedves visszatérted
Türelemmel várom!!!

Sokat vagyok egyedül
Sokat ülök szobámban
Mélységes magányban
Kereslek én itt legbelül
De ma... fáradt vagyok
Álmok szárnyán utazok

Sétálok, fenn, felhőkkel
A mai nap sem jöttél el
Holnap ugyan így kelek
Még egy nap felébredek
Ugyan úgy, szenvedek
Mint az elmúlt sok ezer

Mindig csak, így nélküled
Sírok is, és még nevetek
Nevetek, mert szeretlek
Sírok, mert úgy kereslek
Várom újra lehessek Veled
Bújúnk mint szerelmesek

Most nem vagy itt velem
Üres nélküled az életem
Mindig minden áldott nap
Rád gondolok egyedül élek
Sírok, mert Téged kereslek
Nevetek, mert szeretlek..!

Hasztalan van olvasásom
Itt benn nyugtot nem lelek
Munkátlan toll áll előttem
S csak a puszta levelek

Minden mondat kezdetében
A Te kedves neved ragyog
Ott van minden vonásomnál
S mindig rám felmosolyog

Zaj-tolongás nem segíthet
Mindenben, ott benne vagy
Még a magány: arcod ott is
Üldöz engem unos-untalan

Nemtudlak kerülni a világba
Mert szívemben benne vagy
Mint hajnal szép, kis virága
De néha ó kegyetlen vagy..!

Este, mikor lefekszem
Behunyom a szemem
Két szép szemed látom
Egyre csodálom, várom

Várom, hogy hozzám érj
Vagy megérintsen szavad
Elrepítsen csókod, oda....
Ahol Te most éppen vagy

Te vagy nekem a valóság
És Te vagy, már az álmom
Olykor lángoló, meleg tűz
Néha meg fagyasztó hideg

Egyszer... Veled vagyok
Egyszer... meg nélküled
Mindig csak Veled vagyok
Mindig csak nélküled...!