Te vagy az ég és a csillagok
Fényem vagy, s én ragyogok
Virág vagy, s én illatod.......
Lepke vagy, s én repporod
Én szivárvány, Te színeim
Én az óra, Te a perceim
Ágy vagyok, Te takaró
Tél vagyok, Te puha hó
Nyár vagyok és sugarak
Soha ne félj én megóvlak
Az élet vagy, a világ maga
Szépreményem harmónia
Jövőm vagy Te édes jelen
Te vagy nekem, szetelmem!!!

Titok!!!
Létezik a szerelem
Nem a tarka emberi
Képzelet szüleménye
Az ember csak felfedezte!!!

Tudod mondanom kell valamit
Csak figyelj rám egy picit
Na hogy is mondjam csak
Várjj nehezen jönnek a szavak
Talán kezdjük előröl
Igen megvan azt hiszem
Éltem eddig úgy- ahogy
És most minden másképp van
Másképp néznek a földre a csillagok
Másképp nézik az eget a fűszálak
Én meg olyan bódult vagyok miattad
Mikor hozzám érsz,maga a menyország
Mintha ezer éve gyakorolnád ezt
Ha hozzám bújsz, maga a biztonság
Szeretem nézni ahogy nézel, ahogy beszélsz
Kedvesen, komolyan, vidáman
Hát csoda hogy csak Rád gondolok?
Életemnek új hangokra volt szüksége
De Te dallamot hoztál nekem bele
Tudd meg édes érzés Rád gondolni
Tudd meg fájnak nélküled a percek
Tudd meg imádom ahogy nevetsz
Tudd meg , tudd meg szeretlek...!

Hát... van szerelem..!
De te ne ott keresd
Ne ott belül és fenn
Az ostoba értelemben
Nem-nem is ő szülte
Ő a lélek gyermeke
Szívé, a heves indulaté
Egy gyúlékony pillanaté
Soha ne-ne hajszold
Sosem keresd hirtelen
Hagyd, hogy rabul ejtsen
Édes rabság ez, ha igaz
Igazán éltető vígasz
Hagyd, hogy rádtaláljon
Édesen,csak had fájjon
Csak az értelmet
Ó ne keresd benne
A szerelem a szív ékköve
A lelkünk éltetője
Hát... van szerelem..!
Csak ne ott keresd
Ne-ne ott fenn, mert
Nemlakik ő az értelemben!

Ha a csók az ajkak játéka
A szem a lelkünk tükre
Kérlek nézz a szemembe
S a szemed meg is lássa
Lelkem vágyik kis játékra

Ha a tekintet is egy lépés
Az első nagy szerelem felé
Én valósággal... vándorlok
Csak, már Te jönnél felém
Igazán, csak erre várok én

Ha a kis kezünk remegése
Mikor a Kedves közel van
Kezem valósággal lángol
Vágy szikrája az érintésre
Hogy bőrödet érinthesse!!!

Szívünk azért van, szeressen
Szerelmét heves dobogással
Hát így-így mutatja majd meg
Az igazi,nagy-nagy szerelmet
Nézd mellkasom hát szétveti!!!

Kinek leszek én vígasz?
Mondd ki lesz az...?
Kinek, ha bánata van
Panaszra hozzám rohan
S ki kér, majd félénken
"Segíts Kedvesem"...!

Ha majd a fa lombot hajt
Ki mond nekem kedvesen
Hűs, nagy árnyéka alatt
Szép szerelmes szavakat?

Mondd, ki lesz a mindenem?
Kivel forr össze az életem?
Ki lesz az, ki téli estéken
Odabújik majd mellém, hogy
Fülembe súgja csendesen
"Szeretlek én Kedvesem"..!

Ha majd egyszer nemleszünk
Csak a dátum, s a név mesél
Kik lehettünk, s Te ki lehettél
Homályban,feledett évszakok
Te...és én, vajon ki is lehettél
Tán fának lombja, rét virága.?
Vagy ódon szikla gerince, s ereje
Lettél volna ég,benne kék tenger
Nap keltekor-nyugtakor ember
Tudni szeretném ezt is egyszer
Hogy Te és én vajon ki lehettél?
Könyörgöm, nekem hol az elég?
Meséljj:Te ki lehettél nekem?
Mondd idő, vagy akár történelem!
Sorsunk megírt, vagy én örökítettem
Mikor én itt ülök-e mély csendben
Emberti hallgatagságban, egyedül
Te...és én...vajon ki is lehettél...?
Talán egy kiragadott gyermekkép
Álmaim mély sikolyából, vagy egy
Andalító anyai ének, a messzi távol
De mondd, már te gonosz tükörkép
Te...és én...vajon ki is lehettél???