Ó...te édes szerelem
Miért nem bolondítasz
Vagy őrjítesz te engem
Csak magamra hagysz?

Gyere csak el hozzám
Aztán maradj is itt..!
Te vagy az én hazám
Veled tudok csak élni.

Te vagy a mindenem
Szükségem van rád
És ez az érzés soha
Soha el nem hagy..!

Adj hát erőt és nektárt
S attól én boldog leszek
Ne húzz többé határt..!
Úgy hálám téged kerget!

A szerelemben is vannak...
Tavak, tengerek és óceánok
S minden érző szívvel együtt
Én is csak oda vágyok...
Megtalálni, kis hajómmal
A jelzőfénnyel hívó szigetet
Hol már talán a kikötőben
Vár rám az áhított szeretet!

Vitorlám dagasztja a vágy
A szüntelen kínzó magány
S ha úgyérzem, néha talán
Az élet ellenem összefogott
Csak megannyi nagy hullám
Hátán egyedül hánykolódok
Ilyenkor hajóm egyhelyben áll
A villámok cikáznak felettem!

A tomboló vihar elmúltára vár
De örök törvénye...kell-kell
Legyen ennek az életnek...
Mert ezt a vihart követően
A szívek új esélyt keresnek
Van, ki hajónak születik
Hogy keresse igaz párját
S van, ki egy kis magányos
Szigetként várja az álmát!

Én...hiszem, a hajómmal
Meglelem kedves párom!
Van remény, még akkor is
Ha most, még úgy hiszem
Hajómat a jeges és hideg
Zátonyos tenger felé viszem,
Az óceánt csendesnek vélem!
Most, csak talán egy kicsit...
Egymagam fürödni vágyom
A magányban is örömet látok
Az óceán megannyi kincsét
Meglesve, kicsit még pihenek
Mert minden csodás szépségét
Majd csak Veled élvezem!!!