A szerelemben is vannak...
Tavak, tengerek és óceánok
S minden érző szívvel együtt
Én is csak oda vágyok...
Megtalálni, kis hajómmal
A jelzőfénnyel hívó szigetet
Hol már talán a kikötőben
Vár rám az áhított szeretet!
Vitorlám dagasztja a vágy
A szüntelen kínzó magány
S ha úgyérzem, néha talán
Az élet ellenem összefogott
Csak megannyi nagy hullám
Hátán egyedül hánykolódok
Ilyenkor hajóm egyhelyben áll
A villámok cikáznak felettem!
A tomboló vihar elmúltára vár
De örök törvénye...kell-kell
Legyen ennek az életnek...
Mert ezt a vihart követően
A szívek új esélyt keresnek
Van, ki hajónak születik
Hogy keresse igaz párját
S van, ki egy kis magányos
Szigetként várja az álmát!
Én...hiszem, a hajómmal
Meglelem kedves párom!
Van remény, még akkor is
Ha most, még úgy hiszem
Hajómat a jeges és hideg
Zátonyos tenger felé viszem,
Az óceánt csendesnek vélem!
Most, csak talán egy kicsit...
Egymagam fürödni vágyom
A magányban is örömet látok
Az óceán megannyi kincsét
Meglesve, kicsit még pihenek
Mert minden csodás szépségét
Majd csak Veled élvezem!!!