Ó...ha Te tudnád
Hányszor gondolok Rád
Ó hányszor is töltöm
Ébren az éjszakát
Hányszor szökik könny
A szemembe Érted
Mindd azért van
Mert szeretlek Téged
Elválasztott minket
Egy idegen messzi táj
Távol lenni Tőled
Nagyon nagyon fáj
De, ha távolról is
Tudsz engem szeretni
Én soha nemfoglak feledni!

"Titok"
Szép volt a sorstól
Hogy nekem adott Téged
Vagy, hogy utamba ejtett
Hogy minden édes csókod
Az én számon felejtett
Akkor adna igazán szépet
Ha örökre nekem adna Téged!

Neked adom a világot
Ami nekem az életem
Mit, más sosem látott
Neked adom mindenem
Mi, már rég az enyém
Így örökre mind Tiéd lehet
A vágy és a szép remény
A fényt adom lelkemből
Ami csak Érted-neked virul
De szíved, már nem adom
Ne is kérd,ezt nemakarom!

A szerelem, ami összetart
Utat mutat kis szívednek
A szerelem, mi továbbhajt
Ha szürke leszek lelkednek
Lelkedben a mi szép dalunk
Eszedbe jut, majd mi is volt
És akkor, mi újra táncolunk!
Szeretni Istenem mily szép
Ez oly szép álom,mi igaz kép
Táncol szívünk, s együtt lép
Ebből merit erőt szívünk még!

Keresem kezed, mint elhagyott gyermek
Kit tán most körülvesznek idegenek
De nem találom meg sehol-e világon
Az utcákat, tereket csak egyedül járom

Keresem ott is, hol először láttalak meg
Hol tekintetünk, szerelmünk bélyege lett
Azt a helyet milliószor nézem át, ahol
Összebújva kerestük, szerelmünk csillagát

Így könnyezve nehezebb rádtalálni
Bezárom, nem mutatom a bánatom
Mint a követ elrejti a mély tenger
Úgy zárlak szívembe örök szerelemmel

Emlékeimben keresem a nemmondott szavakat
Lopva kutatom édes ajkad, vagy mi benned él
Talán, majd egyszer énhozzám is mindez elér
Most, csak az is elég, ha csendben rámnéznél
Többet jelentene, minden kósza kis reménynél!

Róla....? lassan gondolkodom
A szavak helyett, csak legbelül
Bárhogy is volt, van csend honol
Lelkemben a csend, szépen elül

Haja, csoda, szép ezüstbarna volt
Ó.. kedves, mint az a régi nyár
Mely a múlt ködében, úgy elillant
De....hozzám..? mégis visszajár!

Csodás kék szemében, hallgat
A felderengő ég és a végtelen
Az Ő messzesége áthullámzik
A számomra szomorú réteken..!

Mint az el nem múló fájdalom
Csókja, úgy ég még itt arcomon
Emlékét, szívem mélyén megtartom
Mert magamnak ,csak Őt akarom!!!

Most csak egyedül, magam vagyok
Elgondolkodva kinézek ablakomon
Fejembem finom, szép gondolatok
Rád gondolok szerelmem szüntelen!

A szerelem rózsája vagy Te nekem
Ki lángra lobbantotta az én lelkem
Egy szép csodás kis égi tünemény
A csodálatos szerelem végtelen egén!

Most, hogy mire gondolok még..?
Ó Veled lenni mindig szeretnék..!
Szeretném igazán, lelkemmel átölelni
A Te kis , édes, kedves drága lelkedet!

Én, már csak Velred lenni szeretnék
Egy jó, meleg tengerparton, még..!
Érezni, Veled a finom homok símogatását
Melegen, csak finoman a talpamon át!

Várlak, már nagyon, leslek ablakomon
Siess, hát..! Kedvesem, fogd kezem
Kérlek..!! fuss hát, gyere énfelém..!
És, ó légy-légy mindig az enyém..!!!

Az én elmém paradicsomából
Én talán, mégis csak kiűznélek
Tiltott érzelmekbe csak haraptál!
Emlékek nélkül is én meglellek
Örökre az én részem maradtál.!

Lelked nekem világít az éjben
Az érzelmek ketté zuhannak
A szép eggyéválás tengerében
Kedves érintéseid, most, mégis
Rég ismert mezsgyén járnak..!

Térj meg hozzám, igérő vendég!
Had legyek, ki takarom tested
Hajammal, én ölelt fák között
Mert mindig, csak benned hittem
Hogy a hűségemmel súlytsalak..!

Jártam én, már nálad, ó
Az édes, kis álmaimban
Láttam a Te meleg szobád
Láttam kedves mosolyod
Most kínoz engem a vágy
Kimondjam, talán halkan
Az álom, ó hát valóra vált.!

Lehet-e még úgy reggel
Hogy bódult nézésemmel
Kiszolgáltatott, boldogan
Visszaalszom??? Veled?
És már nem is tudok róla
Hová hajlítottuk kezünk.?
Jártam én, Kedves nálad...

Láttam a finom, kis ágyad
Kedvesen ölelt a takaród...
Csak velem-velem voltál..!
Karod lágyan ölelésbe zárt
Téged érintett az én kezem
Te finoman csak szerettél
Vajon..? Lehet-e még...?

Más vagyok, mint más
Boldogan, szerelmesen
Így szeretnék, már élni
S ha Te nem volnál itt
Tán nem is látnék így!
Melegebb,jobb szemet
A zord csillagokénál...!

Alszom, szívem virraszt
Mindig hozzád vágyom
Melléd varázsol, egy
Atranyszárnyú álom
Szívem, Te szíveden
Kezemmel, reszketeg
Érintem a bőrödet
Feszes lesz és remeg
Szónál szebbet súgsz
Kezdete, vége nincs
Ölelsz, s én ölellek..!

Sokáig álltunk, úgy
Összekepaszkodva
Csak mozdulatlan
Körülöttünk mélyen
Hallgatott a csend
Mi zaklatott, csupán
Talán a szívverés
A ritmus odabenn
Már, érezni kedtem
Ahogy a szereteted
Csak sugárzik belém
Ujjongva éledt lelkem
Hisz utat nyitottál
Nekem, csak felém
A néma mozdulatból
Egy új erő születik
Minden, ami rossz
Hirtelen, úgy messze
Messze eltávozik..!

Isten..? vagy az élet..?
Kárpótolt... látod::?
Váltottam magamnak
Másik menyországot..!
Csak hogy a létezésem
Én könnyebbé tegyem
Megírtam a verseimet
S mint későn született
Vagy túlhordott magzat
Ez Így az életemnek
Majd tartalmat adhat
Magam után hagytam
Egy elhunyt világot
Váltottam magamnak
Új szép, egy ifjúságot
Mert versem örökölte
Az örök szép ifjúságot!