Most kisírt szemmel,én Rádnézek
Nemérted ugye,bánatos szívemet
Reménytelenül a könnyeimben
Csak annyit kérdek: Mit tegyek?
Fáradt, nehéz lángban égek Érted
Remegő kezemmel,kezedhez érek
A hajnal sápadt, furcsa fényében is
Csak annyit kérek: Szeress még!!!
Olyan édes, kis testbe szorultál
Épp csak vannak kicsike kezeid
Mégis ha rámzárulnak tenyereid
Mintha csak millió csókot szórnál
Én semminek tűnő életem egén
Hozzád bújva nyugalom ölel át
Az éjszaka egy kőbe zárt világ
Mégis most nyugodtan várlak én
Mert itt leszel, elaltatsz engem
Mint törékeny üveget, úgy tartasz
Az öledben, finoman és halkan
Semmi baj,már kedves tested ölel
Talán mindig igy kellene lennünk
A belőled áradó finom csendben..!
A szív, mely egy másikért dobog
Egy lélek, amely tűzzel lobog
Élet,melynek értelme egy másik
Egy szempár, mely tüzesen lobog
Érzés, mely gátakat dönt és elönt
Egy arc mindig szemed előtt ragyog
Mely szebbé teszi az egész napot
Mindig is szerettelek, kerestelek
Jöttél felém, dalban jöttél zajban
Hoztál hangot, és hoztad magad
Én ott éltem zenéd végtelen egén
Most is...csak Téged szeretlek
Még mindig csak Téged kereslek
Minden dalban és minden zajban
Minden egyes hangban, rajzban
Igaz az én életem talán véges
De a zenéd, már örökre enyém!
És úgy hallom, ahogy Te hallod!
Talán nem is vagyok
Lehet, Te sem vagy
Lehet, csak álmodtalak
S magamat is álmodtam
Lehet... ez az egész
Mi itt történik velem
Hogy befogad szemem
S Érted dobog a szívem
Belefér egy álomba
De ha így van álom vagy
Légy Te egy szép álom
És már csak azt várom
Jöjj el értem, úgy kérem
Hát gyere álmodjál velem!
A félelmek bilincsét lezárva
Nézek a napfényes világba
Várom,hogy történjen valami
Eljön, s megfogja kezemet
Várom,hogy eljöjjön valaki
Ő ki már ellopta szívemet
Elfogadta szvem,álmomat
Elringat az édes gondolat
Nem kell sok idő meglehet
Itt lesz Ő,hisz nem képzelet!