Egyszerű semmiség az egész
Én tudom jól, de elmondom
Te is érteni fogsz, szavakból
A rámcsukott ajtók mögött
Nagyon is fájna a néma csend
Igy,hát dúdolok félelmemben
Most,halk zene szól idebenn

Tested nekem menedék, de
Hogy oltalmazz ez nemelég
A selyem, vagy talán a méz
Vagy, ha a kéz is ölelni kész
A Te vágyad, ó hatalom, de
Mindig Te legyél a vígaszom
A jutalom és az én vagyonom

Rész helyett, legyél, hát egész
S akkor, majd újra győztesen
Mindketten suttogjuk: ó igen
Álmunk mély és teljes legyen
Hogy mindig nappal is, majd
Rólunk álmodjon a szerelem
Ébredj velem, hát jobbik felem!

Fáradt vagyok, nagyon fáradt
Old el Kedves, most a ruhámat
Húzz magadhoz,húzz szivedhez
Ölelj, hát lelkembe szerelmet

Símítsd testem,símítsd vágyam
Legyél a frissen vetett ágyam
Puha párnám, hűs paplanom
Hol a fáradtságom oldhatom

Szorítss engem, szorítss nagyon
Lehulljon rólam, búm bánatom
Súgjj a számra súgjj a fülembe
A csókoddal köszönj be szívembe

Ringass lágyan, ringass vadul
Míg az égen éjjel csillag gyúl
Légy sötétem, légy nappalom
Nekem egyetlen igaz oltalom!

Jó volna átnyútózni a világon
Lopva csókot lehelni ajkadra
Ne érezd, ne fájjon hiányom
Azt érezd, ölellek karomban
Ringatlak, közben suttogom
Nélküled is,csak Veled vagyok
Aggódó imámat, itthagyom
Hogy kibijak egy-két napot

Mert este úra eljövök Hozzád
Nemszámít nekem a távolság
Átnyújtózom éjjel a világon
Ölellek,hogy ne fájjon hiányom
Suttogom, szeretlek Kedvesem
Nemszámít semmi már nekem
Lágyan ölellek,Te vagy világom
Ezt már mindenképp kivárom..!

Egyetlen fegyverem nekem a vers
Ami mindig és mindent jól kifejez
Hiszen a tollam erősebb karomnál
Bármit megtennék, amit akarnál

Tudod szerelmem nagyon szeretlek
Mikor-e verset írom is Veled beszélek
Szükségem van Rád,minden szavadra
Hát...nem vagy most sem karomban

Várom, már jöttödet nagyon várom
Mikor két szép szemed újra látom
Ha belenézek az egész világot látom
Amelyben meglelem a boldogságom

Mindig Veled,ó csak Veled lenni
Szeretni...érezni... csak símítani
Nekem ennél több már nem is kell
Csak fejed hajtsd keblenre, ez kell

Ha Te, csak arra gondolsz jó velem
Talán többé, nem kell elmennem
Eljön a nap is,ha kitartasz mellettem
Én már örökké szeretlek Kedvesem..!

Boldogság minden perc Veled
Megtaláltam a párom benned
Szívem súgja Te vagy az igazi
Kit életem végéig lehet szeretni

Lelkem lángol szerelemben ég
Csak nekem ennyi nem elég
Akarom, mindig légy énvelem
Akarom, érezd a szerelmem

Mikor minden nap érezhetlek
Kedves meleg bőrödhöz érhetek
Mikor a nyakad csókolhatom
Szeretlek a füledbe súghatom

Ez az érzés, kell minden napra
Szívem a szívednek mondhatja
Hát itt vagy mellettem Kedvesem
Szeretlek drága kicsi kincsem..!

Az a csöppnyi élvezet
Amikor már vágy vezet
Amikor a szív így üzen
Szítja szunnyadó tüzem

Csak egy röpke pillanat
Amikor csókolom ajkadat
Amikor érzem a kezedet
Rögtön elvesztem fejemet

Csak tűnő kéj csupán, mikor
Mosolyog ránk a délután
Mikor elszunnyadsz kezemen
Álmod ragyog át szemeden

Csak múló fájdalom mikor
A búcsúmat rád csókolom
Mikor éppen Te elfordulsz
Oly könnyedén mozdulsz

Csak egy csöppnyi élvezet
Amikor ábránd a képzelet
Amikor idézek én képeket
Hogy gyujtsak új tüzeket!

A nyár milyen jó és milyen forró
Mint a Te szavad Kedvesem
Mikor a kedvedet én keresem
Nyakam körül ujjaid játszanak
Míg dús hajam szálai között
Az igaz vágyamra Te rátalálsz

Az ősz milyen barna és nedves
Mint a Te édes csókod kedves
Amikor kedves kis ajkaid között
Áttör a türelmetlen,szép gyönyör
Engem felajz, majd meggyötör
A pillanat,ha rá még várnunk kell

A tél milyen fehér és milyen hideg
Mint a Te hiányod, ó kedvesem
Mikor a Te meleged nemlelem
Emlékeimből,boldog érintéseket
Építek, ez lázas látomás csupán
Nagyon vágyom mosolyod után

A tavasz milyen zöld és mily selymes
Mint a szerelmed,mikor elmerülök
Az illatodban és a lüktető boldogság
Valahonnan mindig, újra ránk talál
Mint a csodás, szép természetre
Évek során ismétlődő élet és halál!

Szürke, öreg nap a szürke égen
Ázott szárnyú pillangó az éjben
Fura fakó hold az éj sötétjében
Szomorú alvó fák kopár földön
Így éltem,hát én semmi színben

Egyszer egy nap a szürkeségben
Fény derengett sok ezer színben
A pillangó szárnyai megrebbentek
És a világ újra gyönyörű szép lett
A Te szemed szivárvány tüzében!

Nélküled egy végtelen folyó vagyok
Mit soha nem várnak tengerpartok
Mely tán soha nem ered sehonnan
S csak egyreő folyik-folyik céltalan

Nélküled képek nélküli látnok vagyok
Ki csak mereng, s nemlátja a képeket
Ki már elképzelni sem tudja az életet
Ha nemlehetek én Kedvesem veled..!

Viharos játék ez az "érzelem"
A sok közös órát ide képzelem
Ide magam elé csak szüntelen
Nevetve sírok boldog könnyeken
Most is pislogva kicsit remegek
Ha melletted fekszem,bizsergek
De mindig mosolyogva ébredek!

Benned talán van egy kicsi félsz
Bizony ám, lehet van bennem is
De ez valami új még valami más
Ilyen még nem volt, neve nincs
Hát...remélek egy.. másik... újat
Remélek egy gyönyörűt és szépet
Remélem lángja Téged megéget!

Mert én új és kék vizeken járok
Mézre már múltnak virágporából
Hát én nem bizony nem vágyok
Lehunyom szemem,Téged látlak
Már tudom, régen Téged várlak
S lám itt is van az én hercegem!