Egy enyhe téli éjszsaka volt
Mikor a pici szived átkarolt
Tudtam, majd a Tiéd leszek
Mert nélküled én elveszek..!

Most itt állok én magányosan
Fájó szivemmel, bánatosan
Talán még nincs vége, félek
Mert egyedül csak érted élek!

Fáj, hogy csak igy elmentél
Tiszteletben tartom,mit kértél
Szeretlek ezt Te is jól tudod
Nehezen viselem a hiányod

Most talán még nem zaklatlak
Most is csak azért mert akarlak
Egyetlen esély kérnék csak még
Hogy lássalak még, ó nagy ég!

Távol vagyok, szivem nálad van
Érzem szeretlek, vágyom utánad
Vágyom, mehessek,Veled lehessek
Majd azt mondjam, igen szeretlek.!

Az én kicsi szivem kicsi álma
Te vagy, már a szivem párja
Nélküled, már nem is létezem
Ha nincs aki fogja két kezem
Féltelek, ezt meg kell értened
Félteni igazán, csak azt lehet
Kit az ember igaz szivből szeret!