Most érzem, hogy mi a szerelem
Mikor egész nap létem feledem
Számomra mindenben Te ott vagy
Minden gondolat, vágyakat hagy
Amerre járok, mögöttem álmaim
Belátom hát nincsenek szárnyaim
Nem vagyok angyal, nincs csoda
A szerelem, két ember otthona

Kinyitom minden nap házam ajtaját
Kérem lépjél be, maradj egy életen át
Amit adhatok, olthatatlan szerelmem
Amit igérek, Hidd el soha nem feledem
Sajnálom, hogy létemből mást éreztél
Hogy ilyen kijelentésektől, már féltél...
Én szenvedek,mert valaki kecsegtetett
S mikor elhitted, oly könnyen feledett
Egyformán fejezheti ki két szív önmagát
De oly más lehetne velem egy életen át
Annyira fáj, hogy bizonytalan önmagam
S belül építem,eképp átláthatatlan falam!

Itt vagyok, várlak, hívlak
Feledni akarom a szomorú
Rossz éjszakámat, sírok
Veled álmodtam tegnap
Az éjjel, szemed rosszat
Nem gyönyöröket, szépet
Hanem fájdalmat,félelmet
Meséltek,nem érlek el még
Hogy kisímítsam, lágyan
Kezemmel a homlokodból
A fájdalmat és ölelj át..!
Kérlek...feledni akarom
A rossz éjszakámat...!

Mást nem teszek most
Csak várom a pillanatot
Mikor testem összeolvad Veled
Én leszek benned, Te bennem
Nem lesznek, majd határok
Nem is lehetnének Veled
Ölelésed megvéd a magánytól
Most, várakozás a napoktól
Napok múlása,árnyak futása a falon
S egy reggel, már úgy ébredek
Szívemben bizonyosság éled
Hogy majd láthatlak Téged
S Veled, magamhoz ölelem
A boldogságot...csak várok-várok!

"Titok"
Szavakban nemtudom leírni
Mennyire hiányzol most nekem
Egyetlen vígasz, mit kaphatok
A gondolat, hogy vagy nekem!

blogőrző

Ablakomon kopog az eső,
Éjszaka álmomban eljössz
Mindig, minden álmomban
Ébren is, vagy bárhogyan..
Elrejtőzünk a valóság elöl.

A hangod átkarol az éjben
És most újra szólít engem
Látom a kedves mosolyod
A kék szemed felragyog...
E csodás éji sötétségben..

A szép álom mögé elbújva
Eggyetlen szép szóra várva
Már, csak Téged kereslek..
Érzem meleg kis szívedet..
Ahogy megérint, símogat.!

"Titok"
Van egy csillag az égen
Mely fénye arcodon megcsillan
Örvendhet ő, hogy érinthet Téged
Az én kis szívem nagyon szomorú
Mert nem érinthet, most Téged!

Emlékeimben, nem múlik arcod
Itt vagy, még nem engedlek el
Egy-egy dal, vagy csak egy szó
És az ébredés is Téged hoz el.!

Nem múltidőben,bár lenne okom
Mert űzném szívemből szüntelen
Amint rejtőzik,ott egy gondolattól
Mely megtalál, mégis nélküled...!

Egyszer, már én megtanultam...
Nemenged felejteni a távolság..!
S majd álmaimban, is látlak újra
De csak pillanatra nézek Rád....

Csak úgy, hogy visszakapjam...
A már haragtalan, kis szívemet,
Nemhagyom, hogy Te is látsd..!
A könnybe fulladt szerelmemet!

Ha éjszaka közepén
Amikor, én felébredek
Csak az jár a fejemben
Vajon miért is szeretlek?

A titoknak nyitja van
Nemtudni, mikor mi!
Oly nehéz megérteni
Belefáradtam szeretni!

A szívem nyitja könnyű
De Te ezt nem keresed
Az én szívem, már Tiéd!
Talán nem kell neked.?

Egyre csak azt súgja....
Csak szeress...szeress!
Nem kap válasz soha...
Belehalok a bánatomba!