Valahol mélyen a szívemben élsz
Ott ahol senki sem még
Mosolyogva jöttél elém
S én boldogan szaladtam feléd
Öleltelek, símogattam arcod
Szemedben kerestem igaz vágyat
Szerelmed erős kézzel tart,átölel
Nem enged többé soha el
Kincsem minden egyes szavad
Mely itt van nálam és itt is marad!

Mikor először láttalak meg
Oly vidám és boldog voltam
Még a napnak is csókot dobtam
Könnytelen boldog volt szemed
Lágy és csupa szelíd a szíved
Derűs napsugár a lelked
Bársonyos, erős a kezed
Mikor először láttalak meg
Már nem éreztem semmit
Csak tiszta szerelmet
S nem hittem el soha
Hogy egyszer vége lesz
Mig élek, míg szívem dobog
Reggelt az est válsa fel
Mig tavasz után a nyár jő
Mig esik a hó fehéren
Míg süt ránk a napsugár
Jóság van szívűnkben
Addig foglak Téged szeretni
Soha nem tudlak feledni!

Láttalak álmomban
Mosolyogva néztél
Éppen úgy mint akkor
Mikor megigéztél
Finom ajkaid
Mosolyogni kezdtek
Oly édes voltál
Mint mikor suttogtad
Édesem téged szeretlek.

Mikor szívünk először összedobbant
Szemed rám nézve,lángra lobbant
Mikor az első csókod,ajkamon égett
Én már akkor tudtam,éreztem
Szeretlek és meghalok Érted..!
Higgy mindent azt ne,hogy feledlek
Feledj mindent, azt ne,hogy szeretlek
Mindig....... mikor rózsát látok
Csak Te......jutsz az eszembe
Ha a Te.....neved hallom
Könny szökik a szemembe
Ne hidd, hogy el foglak feledni
Téged örökké foglak szeretni..!

Szeretnék, mindig Veled ébredni
Egy új napnak együtt örülni
Szerető szívvel, újra remélni
A szerelmedért érdemes élni!

Szeretnék újra Veled lenni
Veled ölelésbe feledkezni
Csóktól elveszni, szeretni
Elgyengülten álomba merülni!

Te nemtudhatod, milyen az ha szeretsz
Ha valakit egy életen át sohase feledsz
Ha minden nap az emlékével fekszel...
És másnap újra rá gondolva kelsz fel...

Te nemtudhatod, milyen érzéstől égni.
Minden nap, csupán viszonzást remélni
Te nemtudhatod, milyen csak érte élni
S hogy milyen rossz a csalódástól félni!

Piros rózsa, súgd meg néki
Hogy a szívem, még a régi
Hogy még mindig Őt szeretem
Hisz Ő az én Kedvesem..!

Eddig úgy éltem mint fényben az árnyék
Bezárkóztam magányom sűrűjébe, úgy..
Mintha, ez után sosem vágynék már.....
Ki...a nyüzsgő életbe, vagy fel a fényre.

Aztán egy fénysugár beélm hatolt.......
Rám találtál és én magamra leltem újult
Lélekkel, mint ki sosem volt magányos
Most élek,virulok igen lásd önfeledten..

Édes figyelmed lámpásként fényt hozott
Éjembe, szavad reményt és életet adott
S mig lelkemben nemrég csend honolt..
Ma szertelen ontanám Rád kincsemet...

Kiáltanám bele a nagy világba a titkom
A szívem,Te szívedben igazán társra lelt
Az idő nem bírhat le, sem fájó gondolat
Hisz a szerelmünk örök,s sorsunk betelt!

Láng leszek, látod? Neked lobogok
Tüzem felhevít, fényem Rád ragyog
S imbolygó, bíborló csodát vágyó...
Szertelen, szerelmes táncot járó....

Láng leszek,önmagát elemésztő
Lobogó lázában csak Érted égő..
Nézd..fényem világol a sötétben
Rád kacag a komor éjj sűrűjében

Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó
Az éledő kedves tüzedhez odabújó..
Téged körülölellek a melegemmel..
Betakargatlak, sok szerelemmel..!

Rezzen a kis szellő, lágyan
Lelkemtől a lelkedig suhan
Csendes sóhajom feléd száll
Érzed Te..? Ezt a lángolást..?
Lelkemből felszakadó, nehéz
Bús, szomorú kis suhanást..?
Az ajkamon lágyan táncol....
S az arcomra ülve várja, hívja
A Te kedves finom símogatásod!