Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne hozz semmit, csak magadat
Nem vagy álom, nem vagy emlék
Nem vagy elfelejtett gondolat
Hagyd csak az ajtót tárva nyitva
Rohanj hozzám, hogy láthassalak
Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem
Ölelj engem, még erősebben
Vágy éget el, bűvös közeledben
Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne szaladj el tölem,oly hirtelen
Vedd könnyen,ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem !

Azt hiszem elrejtenélek
Ha velem itt lennél
Ha lehetne, megtehetném
Nem mutatnálak senkinek
Egyedül örülnék Neked
Elrejteném pillantásaid
Ha engem símogatnának
Ha rám nevetnének
Nem tünhetnének el
Holnap is kellenének
Elrejteném mozdulataid
Ha engem hívnának
Ha hozzád húznának
Mindörökre rámzáródnának
A Te kedves öleléseid
Elrejteném sóhajaid
Ha felszakadnának
És mindig hozzám szólnának
Elrejteném szép pillanataid
Összeraknám mindegyiket
Együtt alkotnának egy életet
Elrejteném, magamat is,ha
Veled, már nem lehetnék
És Veled, még tovább élnék
Beléd rejteném, magam
Ha most itt lennél és sosem
Mondhatnád, hogy vége van!

Szívemben szövődik halk ima
Szeretnék napsugár lenni ma
Átszállni messze a föld felett
Napfénnyel fedni be kertedet
Sok nyíló virágra rálelni
Illattal színekkel eggyé lenni
Beolvdni a nap világába
Szerény árva, szép virágába
Kedvedet kérőn addig keresném
Mig letépnél egy csendes estén
Fájó viráglelkem felujjongna
Oda tennél, este az asztalodra
S mit sorsom meg nem ád
Boldog lennék egy éjen át
Imába foglalnám neved
Vigyáznék álmaid felett
S reggel, ha virágod öntözöd
Meghalnék a kezeid között
S átszállnék messze föld felett
Napfénnyel fedném be életedet!

Hagyd legyek, én édes könny
Szemlátomás, csodás varázs
Hanyatló én, ki messze Tőled
Talán, mégis oly közel ölel
Vagy szemedben gyúló fény
Közel, most szivemhez ér
S Te csodás és való lényem
Életem szép-új reménye...
Engedd,hogy álmodjam arcod
Lelkeddel vívok égi harcot...
Legyek:csendes, jó éjszakád
Gyermeteg kacaj és sírás
Szívedben álmatag, tompa bízás
Engedd,hogy életed legyek
Halgatag, mély türelem:ki ért
Szerelmes, szenvedő
Ki indul és érkezik...
Ki karjaidba lágyan hull
S majd szíveddel könnyezik
Legyek vígasz,Te a minden
Az elfelejtett reményeinkben!

Nagyon szeretlek én Édesem
Csak nem mondom el jól sosem
Ha úgy tűnik néhanap, hogy nem
Szeretlek Téged még másban is
Szeretlek, végleg s ártatlanul
Annyi sok szerelmen is túl...
Akkor is, ha mást hiszek
Akkor is, ha más szeret
Szeretlek, csak szótlanul
Ahogy a béke hozzám símul
S mikor a reggel szívermbe szúr
Szeretlek bárhogy nemlehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, ezt adom, kevés?
De várok rád kérlek ne késs!
Ha másképp már nem lehet
Az álmok fessenek új mosolyt
Olyat, ami néha nekem szólt..!