Rád gondolok,boldogság járja át szívem
Ritmusa nem dobol mást,csak annyit
Hogy nekem,csak Te vagy az életem
Gondolatom,érzékeim,csak Téged vár
Nélküled nincs nappalom se éjszakám.

Te vagy az kire oly régen vártam
Keserű életem nyomasztó szakaszán
Ki nekem,új életet álmokat adhat
Ki miatt,most szememben könny fakad
Rád találtam,mégis elveszíthetlek.

Pedig minden vágyam az,csak az,
Hogy majd boldoggá tegyelek
Hozzád hű legyek,míg élek Veled
Mert számomra lételem vagy !
Mint a víz-a lavegő,maga az élet !

"Titok"
Mikor ezt a verset írom
Könnyeim hullanak nem titkolom
Kezem reszket,s szívem oly nehéz
Szeretlek Téged-ennyi az egész !

Ha vidám vagy,boldog leszek

Mert a mosolyod az életem

Ha bánatos vagy,szél leszek

Hogy felszárítsam könnyedet

Ha folyó vagy szikla leszek

Hogy átöleljem medredet

Ha homok vagy nap leszek

Hogy símogassam felszíned

Ha növény vagy eső leszek

Hogy tápláljam leveled

Ha bármi vagy,megtalálom mi legyek

Mert nélküled üres csak az életem!

"Titok"

Azt álmodtam szerettél
Velem együtt nevettél
Szemed fénye ragyogott
Lehoztunk egy csillagot.

Ki vagy nekem.. ?Kérdezem

S miért ég bennem-érted érzelem

Mint lámpás lángja éjeken?

Lelkem röpül sebes szárnyon

Csak azért,hogy téged lásson

S veled legyek télen-nyáron

A másodpercek lassan telnek

Siessetek kérlek-kérlek !

A várakozás,rossz sőt méreg

De türelem van, s ez öröm

Az Istennek megköszönöm!

 rózsát terem, s letöröm

Bimbaja ő legszebb része

Életemnek is egésze

Királyfi se szebb mesékbe

De a vadvirág is változó

Színpompás és illatozó

Életembe tavaszt hozó

Nem kell más,hát kérhetem ?

Hogy örökre maradj velem !

Mint kínzó kényszer

Éhezőnek egy falat után

Úgy kúszik bőröm alá a vágy

Csak állok némán,sután

Perzsel-hevít,s közben

Jéggé dermeszt a késztetés

Hogy megizzadt karomban

Találjon a hajnali ébredés

De érzed,tudod,látod-e?

Szép hangod kábítószer fülemnek

A képzelet festette arcodtól

Pajzán gondolatok születnek

Álomban pólusaim rejtekében

S én boldogan merülök el

A magam alkotta,titkos

Szerelmes,buja szenvedélyben

Várom,akarom,hívom

A bizsergést-zsibbadást

Idéző vad vágyak játékát

Lehunyt szemem mögött bűvölöm

Valótlan tested igéző árnyékát

Ha tehetném életet lehelnék

Szellemként kisérő,vibráló

Alakod mágneses völgyébe

Hogy magával ragadjon-e

Mesés-szép káprázat

Finom mámoros örvénye!

Hogyan mondhatnám el neked

Mit a szívem leg mélyén érzek?

Hogy mondjam,hisz a legnagyobb csoda

Nem foglalható szavakba...

Csak ülök csendben és nézlek

A szemed idegszálai agyamba vésnek

Majd ösztönösen indul kezem az útra

Arc-szemöldök-orr és ajkak...

Nyakadra apró csókokat lehelek

S a füledbe súgom,mennyire szeretlek

Hogy az érzés túlcsordult bennem

Arcomon lassan legördül a könnyem

Több ez szónál,mit szívemben érzek

Ó hogyan mondhatnám el ezt néked

Fejem most is tündérpárnán pihen

Majd itt leszel egyszer csak velem

És én elmondom,majd neked

Ismerős,s ismeretlen életem

Hogy milyen relytélyeken vezet

Most Te vagy a titok nekem

A nevedet mormolom,s tudom

A pillanatot várom,majd

Veled együtt mind feldolgozom...